Sevcsenkóról – Magyarországon
A Magyarországon élő ukránok ünnepség keretében emlékeztek meg márciusban a Kobzos születésének 196. évfordulójáról. Az ukrán közösség 1992 óta rendez Sevcsenko napokat szerte az országban. Hét évig a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület és az ukrán Nagykövetség szervezte a megemlékezéseket. A helyi és országos ukrán önkormányzatok 1999-es megalakulása óta az önkormányzatok is bekapcsolódtak a szervezésbe, nemcsak Budapesten, hanem Szegeden, Komáromban, Nyíregyházán, Székesfehérváron, Miskolcon, Vácott és Várpalotán is. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon több mint 5 ezer ukrán él.
Mindegyik ukrán közösség azon igyekszik, hogy az ukrán kultúra minél több tisztelőjét meghívja rendezvényeire. Ennek eredményeképpen minden esztendőben százak és ezrek (az adott közösség szervezői képességeitől és anyagi lehetőségeitől függően) ismerték meg jobban az ukránok kulturális örökségét, történelmünket és szokásainkat. Sevcsenko Ukrajnáról írott őszinte sorai valóban közel hozzák egymáshoz az embereket.
A magyarországi Sevcsenko napokon az utóbbi években több neves ukrajnai művészegyüttes vendégeskedett, a legjelentősebb magyarországi ukrán rendezvénnyé téve az ünnepségeket, amelyek a művészi színvonal és az ukrán ételkülönlegessége bemutatkozása tekintetében sohasem okozott csalódást.
A Sevcsenko napok ünnepségsorozata hagyományosan Budapesten kezdődik.
Március 9-én a Budapesten élő ukránok koszorúzták meg Tarasz Sevcsenko szobrát. A tekintélyt sugárzó, bronzból és fekete márványból emelt, mintegy 3 m magas szobrot 2007 nyarán leplezték le Viktor Juscsenko akkori ukrán és Sólyom László magyar köztársasági elnök jelenlétében. A budai Fő utcán, a Külügyminisztérium szomszédságában álló emlékmű a helyi ukrán közösség erkölcsi és politikai győzelmét jelentette a Leonyid Kucsma, korábbi ukrán államfő környezetében ténykedő ukránellenes erők támadásai és provokációi, valamint azok magyarországi szellemi testvérei, a fővárosi bürokraták és a holdudvarukhoz tartozó egyes művészek felett. Többek közt ezeket az emlékeket idézte fel köszöntőjében Hartyányi Jaroszláva, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke, aki egyben az Ukránok Európai Kongresszusa elnökségének elnöke is.
Március 20-án került sor a második koszorúzásra, amelyen a települési önkormányzatok küldöttei, ukrán diplomaták, a sajtó és a magyar állami intézmények képviselői vettek részt. Este pedig közel másfélszázan jöttek el a Bolgárok Házában rendezett ünnepi hangversenyre. A szervezők a díszvendégek közt köszönthettük Dmitro Tkacs ukrán nagykövetet, Olena Kupcsena fehérorosz nagykövetet, Németh Erikát, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, Kis Szilviát, az osztály előadóját, Kraszlán Istvánt, az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetőjét, Bíró Andort, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársát, az Ukrán Országos Önkormányzat elnökhelyetteseit, a települési ukrán önkormányzatok vezetőit, stb.
Hartyányi Jaroszláva köszöntőjében a Kobzos szellemi örökségének időszerűségéről, az anyanyelv hazai és külföldi védelméről, a kulturális rendezvények rendszerességének fontosságáról, az egység és a szeretet utáni csillapíthatatlan vágyról beszélt. Dmitro Tkacs nagykövet beszédében kiemelte, hogy a közösségi lét esztendei – immár 20 év – alatt sok hasznos dolog történt, nem kis részben az ukrán diplomaták közreműködése mellett. Utalt arra, hogy a Magyarországon élő ukránok számos sikert értek el a népi, kulturális és művészeti diplomácia területén, minek köszönhetően a magyarok a legjobb oldalukról ismerhettek meg bennünket.
Nagyija Muzicsuk tanítványai, a vasárnapi iskola tanulói Sevcsenko műveiből adtak elő részleteket. Említésre érdemes, hogy a kis előadók többségének magyar az anyanyelve.
A Kobzos megzenésített költeményeit Medenci Román szólaltatta meg. Zongorán kísérte Bernáth Viktória. Sevcsenko híres, Osznovjanenkóhoz intézett üzenetét – Weöres Sándor fordításában – Garai Róbert magyar színész adta elő.
Ukrán népdalcsokorral lépett a közönség elé a miskolci Mihajlo Vihula, a Budapesten élő, kárpátaljai születésű Bernáth Ferenc és a londoni zeneakadémián tanuló japán Nauko Ikuti felállású gitár-trió. Népszerű, modern dalokkal mutatkozott be Jasza (a Magyarországon élő Ivanna Proc művészneve), a fiatal ukrán énekesnő.
Tüzes ukrán hopakkal örvendeztette meg a közönséget az ungvári Szonyak együttes táncosaival kiegészült Veszelka tánccsoport. A koreográfia két elismert ukrán művész, Iván Pasztelják és Mihajlo Suti munkáját dicséri.
Igazi művészi tűzijátékot jelentett a műsor záróakkordja: különleges hangzás- és dallamvilág szólalt meg az Akadémiai Népi-hangszeres Együttes előadásában. Az érdemes művész és Sevcsenko díjas Viktor Hucala által irányított zenekar valódi zenei csemegével szolgált. A közönség hosszú ideig nem is akarta leengedni a zenészeket a színpadról.
Az ünnepi stafétabotot Komárom, Szeged és Várpalota ukránjai vették át.
