Viktor Hucal: „A népművészet összefűzi a népeket”
Interjú az Ukrán Nemzeti Akadémia népi hangszeres zenekarának vezetőjével, Viktor Hucallal, Sevcsenko-díjas érdemes művésszel.
- Milyen benyomást ébresztett Önben és kollegáiban a mostani közönség előtti fellépés?
- Nagyon jól érezzük magunkat Önöknél, rendkívül jól esik ez a fogadtatás. Továbbá örömmel tölt el az a tudat, hogy népművészetünk nem csak az ukránokat, hanem más népeket is érdekel, ez esetben a magyarokat, akik ahogy hallottam nagyobb létszámban voltak jelen a Bolgár Házban március 20-án megrendezett koncerten, mint honfitársaink. És ez nem is meglepő, mert az igazi népművészet más nemzetek számára is érdekes; ahogy az ukránok is érdeklődéssel fordulnak más népek kultúrája felé. Ez pedig rendkívül fontos, hiszen a népi kultúrának köszönhetően az emberek között létrejön egy közvetlen társalgás, egymás megismerése, és végül a népek közötti kölcsönös megértés. Ez az a nemzeti diplomácia, amit folyamatosan és sikeresen szolgálnak a különböző országok polgárai. Ezért különösen felemelő az ukrán kultúra küldötteinek érezni magunkat Magyarországon.
- Talán feltár olvasóink számára egy szakmai titkot: hol és hogyan sikerült összegyűjtenie ennyi különféle tehetséget egy zenekarba?
- Valóban, nálunk igazi zenész-virtuózok dolgoznak Ukrajna különböző szegleteiből, és nem csupán Kijevből, ahogy azt gondolnánk. De messze Magyarországra nem a teljes zenekar érkezett, mely közel 6 0 főből áll. Ma este gyakorlatilag az egyharmaduk, 19-en léptek fel. De ez semmit nem vesz el a professzionális előadás színvonalából. Hiszem, hogy egyszer teljes létszámban is ellátogathatunk ide. Akkor pedig a közönség még inkább felmérheti az igyekezetünket, műsorunkat és lehetőségeinket. Igyekszünk a „márkát megőrizni”, hiszen más ukrajnai testvérzenekarok is figyelemmel kísérik munkánkat. Talán, ők kevésbé eredményesek, mivel csak félig hivatásos együttesek. Azonban rólunk, mint az Akadémia népi hangszeres zenekaráról, az állam gondoskodik, és teljes felelősséget vállal a sikeres működtetéséért. Ezért az elsődleges és legfontosabb feladatunk az ukrán népművészet legmagasabb színvonalon történő tolmácsolása az embereknek. Minden évben számos koncertet adunk Ukrajna összes nagyobb városában. Időről-időre külföldre is utazunk. Azonban a világgazdasági válság miatt erre most ritkábban kerül sor.
- Érdekes lenne megtudni, milyen alapon kerül kiválasztásra a repertoár, hiszen egy ilyen egyedülálló zenekar esetében, mint az Önöké, ez nem nap, de nem is egy év munkája?
- Feltétlenül. Először is az együttesünk már több mint 40 éves. Buzgón gyűjtjük az Ukrajnában felelhető népi dallamokat. És, hogy mi is az a népzene? Véleményem szerint ez a népünk lelkének és érzelmi állapotának kvinteszenciája, és ezekben a dallamokban felfedezhetők az ukrán lélek mélységei, erkölcse, lelkiismerete, az öröm érzése vagy a szomorúság… És ha jól megfigyeljük az embereket, akkor az ukránok tényleg ilyenek – vidámak, életszeretők vagy az élet értelméről töprengenek... És ha ez, nem is lenne benne az emberben, egy valamiben biztos vagyok: a honfitársaim mindig nyitottak a más népekkel való beszélgetésre és ez megelégedéssel tölti el őket. A repertoár kiválasztásához, különösen az utóbbi évek alapján, annyit fűznék, hogy a népzene kimeríthetetlen. Igazából fel sem tudjuk dolgozni ezt a sokaságot. Csak képzelje el: Ukrajnában közel 250 ezer népdalt jegyeztek le. Ezek amiket lejegyeztek, értik… És hány dallam vár még a kutatójára!.. Azaz szeretném még egyszer kihangsúlyozni: kimeríthetetlen népi forrásunk van, ahonnan lehet meríteni, meríteni és meríteni.
- És mit mondana nekünk a rendkívül különleges népi hangszerekről, amelyeket ma este megszólaltattak, és sokak számára igazi meglepetésként hatottak?
- Ma Ukrajnában közel 60 különböző népi hangszer van. Aligha rendelkezik más ország ekkor mennyiséggel, így ez igazi zenei ritkaság. Ráadásul ezek nem múzeumi kiállítási tárgyak: igyekszünk aktívan bevonni ezeket a zenekari munkába vagy szólószámokba a koncertek során. Megismételhetetlenül élénk hangzást adnak a színpadon és nagy érdeklődésre tartanak számot a közönség soraiban. Nem ön az egyetlen, aki ezekről a hangszerekről kérdez. Ezért Magyarországra is számos ilyen hangszert hoztunk magunkkal, az itt bemutatott művek jellegéhez igazodóan. Ma hallhattak mángorlót és sodrófát, dorombot és több olyan hangszert, melyet még nem is láttak és így magyar neve nincs is (buhaj, dvodencivka, piscsik-zozulka, szviril), különböző furulyákat, nem is beszélve a legismertebb népi hangszerekről – a banduráról, kobzárról, cimbalomról, hegedűről… Ezek mind az arzenálunk részét képezik.
- Köszönöm az interjút.
Ploszkina Vaszil
