Harcok a Főiskola utcában
Az ukránok emlékezete „véres keddként” fogja őrizni 2014. február 18-át. Amint később a tudomásunkra jutott, február 18-tól 20-ig a kijevi Majdanon véres leszámolást kezdeményező Janukovics diktátor villámgyorsan csomagolt, és autószámra szállította el a rablott holmit Mezsihirjából. Janukovics és az ellenzék úgy nevezett tárgyalásai csupán csak álcaként, ugyanakkor nagyon is pontosan kitervelt csapdaként szolgáltak. Időt akart nyerni az erőszakos leszámoláshoz. Janukovicsnak az első pillanattól fogva egyáltalán nem állt szándékában semmilyen engedmény, és ezen közben páni félelem lett úrrá rajta.
Ezen a napon nyílt meg a Legfelső Tanács ülésszaka, és a majdani tüntetők szerettek volna közelebb férkőzni a parlament épületéhez, hogy rávegyék a képviselőket arra, hogy visszatérjenek a 2004-as alkotmányhoz, amely korlátozta az elnök jogkörét. Reggel 9 óra körül a tüntetők „békés menete”, élén Arszenyij Jacenyukkal és Oleg Tyahnyibokkal elindult a parlament épülete felé. A tüntetők megtámadták a Hrusevszkij utcában tartózkodó rendőrök autóit, amelyek a menetoszlop útjában álltak, így lépve túl a rendőrkordonon. Ekkor páncélozott katonai járművekkel és vízágyúkkal találták szemben magukat. Ugyanebben az időben a parlament elnöke nem volt hajlandó nyilvántartásba venni az alkotmányt érintő határozatot. Az, amit az emberek február 18-án a „véres kedden” átéltek, még a legszörnyűbb rémálmaiknál is rettenetesebb volt. A banditák kormánya minden lehetséges eszközt bevetett a tüntetők ellen. Kijev központjában rengeteg rendőrt, belügyest, berkutost, mesterlövészeket, bérgyilkosokat, felfegyverzett „járókelőket”, vízágyúkat, páncélozott katonai járműveket, kalasnyikovokkal felszerelt lövészeket vontak össze.
Az akciót úgy tervezték meg, hogy a tüntetőket beengedik a kormányzati negyedbe, majd összehangolt támadással elválasztják és elszigetelik egymástól az egyes csoportokat. Ha valóban nem állt szándékukban beengedni a tüntetőket a parlamenthez, akkor valószínűleg már a Hrusevszkij utcában megakadályozhatták volna a menet haladását. A rendőrség és az akciót támogató felbérelt banditák nagyon kegyetlenek voltak. Véres összetűzésre került sor a Mária parkban. Harcok dúltak a Hrusevszkij és a Főiskola utcában, valamint az Európa téren és a Majdanon. A „békés menet” résztvevői kövekkel és petárdákkal dobálták a rendőröket, felgyújtottak két, útjukban álló Kamazt, és nyomban hozzáláttak a barikád építéséhez.
A Berkut és a belügy katonái a hadseregben rendszeresített sörétes puskából lőtték a tüntetőket, de sokan szenvedtek sérülést szúrófegyvertől is. A berkutosok a tetőkről is lőttek, illetve ugyancsak a tetőről gránátokat szórtak a tömegre. Mindkét oldal Molotov koktélokat is hajigált. Az emberek felvették a harcot, védekeztek, de mivel fegyvertelenek voltak, kénytelenek voltak meghátrálni. Több tucatnyian kaptak súlyos sebeket, sokaknak kilőtték a szemét, a Mária parkban tomboló banditák még le is fejezték az általuk ellenségnek vélt embereket. A kormány függetlenség évei alatt elképzelhetetlennek vélt kegyetlen leszámolást készített elő. A világhálót bejárták a Mária parkban, a Majdanon és a Hrusevszkij utcában készült felvételek. A Főiskola utcában is készült felvétel, amelyen a mesterlövészek végtelen cinizmussal oltják ki a fegyvertelen emberek életét. Az új vezetés ügyészsége által lebonyolított vizsgálatból kiderült, hogy a mesterlövészek idegen állam polgárai voltak. A videót megtekintő emberek már rég rájöttek arra, hogy oroszok voltak. A védekezők a Főiskola utcában felállított új barikádoktól visszavonultak a Majdanra. Barkácsolt fa és fém pajzsaik mögé rejtőzve megpróbálták összeszedni és biztonságos helyre szállítani a sebesülteket. A mesterlövészek halált hozó golyói valahonnan az Ukrán Nemzeti Bank tetejéről érkeztek, mindent – még a vastag fém oszlopokat is – átlyuggatva maguk körül.
