Február 18-ról 19-re virradó éjszaka a Majdanon

Február 18-án este a rendőrség kiszorította a tüntetőket a Főiskola és a Hrusevszkij utcai barikádok mögül az Október Palotáig, és támadást indított a Majdan ellen. Több száz berkutos gyűlt össze az Európa téren és a Szentháromság utcában, körülzárva a tüntetők által elfoglalt Ukrán Házat. Így került a mi Euromajdanunk, a szabadságunk földje, a Kozák Szics, a Függetlenség tere újfent veszélybe, ostromzár alá!
Február 18-án, este 20 órákor a kormányzat hozzálátott a Majdan – az ukrán főváros szíve – szégyenletes ostromának. 22 óra körül lángba borult a Szakszervezetek Háza, ahol az egészségügyi központ működött és teli volt sebesültekkel. Égett az egész ház – a földszinttől az utolsó emeletig. A szemtanúk szerint a berkutosok voltak a gyújtogatók. Mindezek ellenére a Majdan hősiesen tartotta magát. A téren kb. 20 ezren tartózkodtak. A színpadra lépő szónokok arra szólították a kijevieket, hogy ne féljenek, és jöjjenek ki otthonaikból, a papok imádkoztak. S bár a metró le volt zárva és a rendőrök a „tyituskákkal” – felbérelt csürhével – járőröztek, a kijevieknek egyre újabb csoportjai érkeztek a térre. A rendőrök azonban előnyösebb helyzetben voltak: az Ukrajna és a Glóbusz szálloda tetejéről az egész Majdant belátták. A rendőrök és berkutosok látták a barikádokat a Majdanon, és egész közelről a békés civileket, akik azért jöttek, hogy megvédjék szabadságuk földjét. A rendőrök hangszóróiból folyamatosan zengett a figyelmeztetés, hogy hamarosan kezdetét veszi a szélsőségesek ellen „antiterrorista akció”. Le a kalappal a Majdant védelmező fiatalok előtt! Akárcsak január 22-én, a Hrusevszkij utcában, újra meggyulladtak a barikádokon a gumiabroncsok, és a sűrű füst eltakarta az emberekkel teli Majdant. Később a Majdan védői közé tartozó egyik pap, Jurij Ilkiv  egy beszélgetésben felidézte: „A papok egész éjszaka imádkoztak azért, hogy Isten óvja a Majdant, adjon erőt és kitartást a védőknek. A hit erejével győznünk kell. Akkor a füst az ellenfeleink felé szállt, megmentve ezzel az embereket. Így volt egész éjszaka. Másnap, amikor megváltozott a széljárás, és a Majdan felé fújt, azt láttuk, hogy a füst felszállt a magasba, és nem okozott kárt az emberekben”. Jurij Ilkiv atya a Majdanon teljesített szolgálatot az ukrán forradalom teljes időszaka alatt, és számos verssort szentelt a megtörhetetlen hősöknek.
Február 19. éjszakáján végig a színpadon állt Jevhen Niscsuk, a Majdan Hangja kérlelhetetlen műsorvezetője. A színpadról jól látta, mi történik körülötte, és a tábornokok helyett folyamatosan tájékoztatta az egybegyűlteket, koordinálta a cselekményeket, segítette a védőket, és tájékoztatta a Majdanon tartózkodó embereket. Kivétel nélkül minden szónok ellenállásra szólított. A Majdanról sugárzott közvetítést látta az egész világ. A színpadon megszólaltak politikusok, képviselők, művészek. A papok imádkoztak, az emberek a himnuszt és az egykori népfelkelők nótáit énekelték, és 21 óra 45 perckor az egész Majdan rázendített a Sír, s jajong a széles Dnyeper kezdetű dalra, majd egy óra elteltével újra felhangzottak Tarasz Sevcsenko ihletett sorai.
Tarasz Sevcsenko itt a téren is küzdött, támogatott, erőt adott, hogy az emberek ne féljenek és higgyenek a győzelemben. Lélektani szempontból ez nagyon sokat jelentett a téren küzdő fiataloknak, a Majdannak, az egész fellázadt Ukrajnának. Nem véletlen, hogy a festők egyszer csak a Majdan védőjeként kezdték ábrázolni Sevcsenkot, a költők a Kobzosnak ajánlották soraikat.
A fiatal védők a tűzre dobáltak mindent, ami a kezük ügyébe került: gumiabroncsokat, fadarabokat, ruhaféléket – mindent, ami éghető – hogy feltartóztassák a rendőröket és a különleges osztagokat. Az emberek hozták az utcaköveket és a benzines palackokat. Mindenki félt az éjszakától. A rendőrök beállítottak három vízágyút, amelyekkel folyamatosan locsolták a barikádot. A védőknek sikerült közülük kettőt üzemképtelenné tenni. Az egészségügyiek elsősegélyben részesítették a sérülteket, a súlyos sebesülteket a segélyhelyekre szállították. A rendőrök által fedezett „tyituskák”pedig február 19-re virradó éjszaka, az Igazság 85 sugárúton több mint 30 olyan mentőautót semmisítettek meg, amelyek a sebesülteket szállítottak a város kórházaiba. Ezzel egy időben a rendőrök és a berkutosok megpróbáltak két páncélozott szállító járművel áttörni az Európa tér felől a Majdanra, de a tüntetőknek sikerült felgyújtani a járművüket. A színpadról buzdító mondatok szóltak: „Kijev, ne add fel!”, „Ukrajna, ébredj!”, „Érkezik a megyékből a segítség!” A szónokok arra kérték a kijevieket, hogy hozzanak a térre vizet, tejet, paprikát, gyógyszereket. A tüntetők, utolsó erejüket is latba vetve, kitartottak reggelig.
Február 19-én, kora reggel, minden útzár ellenére sikerült áttörnie és megérkeznie a Majdanra a lvivi századnak, amely nyomban felvette a harcot a barikádokon, rövidke pihenőhöz juttatva a kimerült és sebesült védőket. Sokan közülük meghaltak a barikádokon, de megakadályozták a Majdan elfoglalását.

Február 19-én a belbiztonsági szolgálat és a terrorista ellenes központ bejelentette, hogy Ukrajna területén elkezdődik a „terrorista ellenes akció”. Erről tájékoztatott video-üzenetében Olekszandr Jakimenko, a biztonsági szolgálat elnöke. Janukovics, a véreskezű diktátor és elvbarátai ily módon akarták legalizálni az általuk terroristának bélyegzett emberek fizikai megsemmisítését. A valóságban a fegyvertelen tüntetőket vették célba lőfegyvereikkel a magukat rendfenntartónak nevező erők.
  Február 19-én, este 18 órára ütemezték a Majdan elleni második támadást. A provokátor banditák békés embereket gyilkoltak, főbe lőtték az egyik közúti ellenőrző ponton szolgálatot teljesítő személyt, megölték a Vesztyi című lap újságíróját. A kormány február 20-án tűzszünetet hirdetett, a Majdanon azonban folytatódott a küzdelem. A majdaniak gumiabroncsokat égettek, időről időre pirotechnikát és Molotov koktélokat vetettek be a rendőrök ellen, akik pedig fény- és hanggránátokat dobáltak a tüntetők közé.
Az áldozatok száma egyre nőtt. Olga Bohomolec, a majdani egészségügyi szolgálat koordinátora szerint súlyos sebesültek százairól és könnyebb sérültek ezreiről beszélhetünk. Még mindig nagyon sokan vannak kórházban, többeket kezelnek nyugat-európai és izraeli kórházakban. Február 18-i állapot szerint a legsúlyosabb összetűzések helyszíneiről 1221 sérült kérte a mentők segítségét, illetve kereste fel a kijevi egészségügyi intézményeket. Közülük 795 személy kórházi ellátásra szorult. 2013. november 30-tól 2014 márciusáig 102 ember vesztette életét. És 17 rendőr. Nem rendelkezünk pontos számadattal a Szakszervezetek Házában bennégett áldozatokról. Feltehetően 40-50 ember lelte halálát a tűzben. Az Euromajdan SOS az események kezdetétől 700 eltűntet vett nyilvántartásba, 183 személy sorsa máig ismeretlen. Az a szörnyű igazság, hogy az áldozatok valós száma ismeretlen, és valószínűleg sohasem tudjuk meg, mi lett a sorsuk. Az emberek Mennyei Századnak nevezték el azokat, akik a Főiskola, és a Hrusevszkij utcákban, valamint a Majdanon vesztették életüket. Főiskola utca ma a Mennyei Század Dicsősége nevet viseli,
Február 18-án, kedden a forradalmi cselekmények átterjedtek Ukrajna több megyéjére. E cselekmények következében mentette fel február 22-én elnöki megbízatása alól a Legfelső Tanács Viktor Janukovicsot, és 2014. május 25-re kitűzte a soron kívüli elnökválasztást. Mint később kiderült, a véreskezű elnök összerabolt értékeivel Oroszországba menekült, Mezsihirja pedig idegenforgalmi látványosság lett. Külföldre menekültek azok az elvbarátai is, akik felelőssé tehetők a kínzásokért és gyilkosságokért.

A Mennyei Század olyan kiváló emberekből, hazafiakból áll, akik életüket adták Ukrajnáért, a szabadságért és igazságosságért. Az életveszély sem tudta megállítani őket, mert a kitűzött cél erősebb volt a halálnál. Dicsőség Ukrajna hőseinek! A hősök sosem halnak meg! A nemzet lelkiereje legyőzhetetlen.

Muzicsuk Nagyija