Február 25-én, a Ferencvárosi Művelődési Házban nyílt meg Olekszandr Hembik ukrán festőművész gyűjteményes kiállítása, amelyet Laluk György festő és grafikus, a szentendrei Általános Iskola és Gimnázium tanára ajánlott a közönség figyelmébe.

Kolléganőm, Martini Katalin kért fel a Magyarországon élő ukrán festőművész tárlatának megnyitására, amit örömmel vállaltam. „Milyen képeket fest?” – érdeklődtem, amire azt a választ kaptam, hogy változatosakat, mind a témaválasztást, mind pedig a színvilágot illetően. Amikor pedig alaposabban szemügyre vettem a képekről készült fotókat és elolvastam a művész szignóját, rádöbbentem, hogy személyesen is ismerem az alkotót, akivel az elmúlt esztendőkben többször is találkoztam különböző alkotó táborokban és Balaton-part kiállításokon.

Olekszandr Hembik 1949-ben született Ukrajnában, és ott végezte a tanulmányait is. A lvovi Fedorov Nyomdaipari Főiskolán – a nyomdász akadémiának is nevezett intézményben – szerzett diplomát. Ott sajátította el a könyvkészítés csínját-bínját, ott alapozta meg illusztrátori tudását és vált a szakma igazi mesterévé.
Kísérletező művész, aki folyamatosan próbál ki új technikákat. Grafikusként kezdett, de hamarosan rádöbbent, hogy az érzelmeket és a hangulatokat igazán a színekkel lehet kifejezni. Ezen az úton haladva festi a szívének oly kedves balatoni és hévízi tájat, de láthatunk a kiállításon portrékat, sőt karikatúrákat is.

Sok minden elmondható Olekszandr Hembik képeiről – folytatta Laluk György – én mégis inkább a Balaton festőjét, Egri Józsefet szeretném idézni: „A mű igazi értéke magában a műben van. Minden más nem egyéb üres szócséplésnél”.