№5(109)
szeptember-október
2010 év

Tihanyban járt a senlisi delegáció

foto

Október 10-én a Senlisból érkezett vendégek ellátogattak a Balaton partján fekvő Tihanyba, ahol I. András magyar király és Anasztázia, Kijevi Rusz nagy uralkodójának lányának szobra áll. Natalia Paszternak, a franciaországi ukrán közösség képviseleti bizottságának elnöke részletesen beszámolt erről az utazásról.

- Natalia asszony, teljesült az álma, hogy felkeresse a balatoni tihanyi apátságot. Leírná az érzéseit?
- Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy felkeressem azt a helyet, ahol Anasztázia tiszteletére szobrot állítottak, hiszen Senlisban is nagy tisztelet övezi fiatalabb testvérét, Annát. Ezért számomra nagy öröm volt a Tihanyban tett látogatás. Nagyon hálás vagyok Hartyányi Jaroszlavának, a magyarországi ukrán közösség vezetőjének. Amióta megismerkedtünk egyre közelebb került a lehetőség, hogy kölcsönös ellátogassunk Senlisba és Tihanyba.
- Ön és senlisi barátai hogyan érezték magukat Tihanyban?
- Személy szerint én csodálatosan éreztem magam a Tihanyi Apátságban! Amikor azon a balatoni félszigeten töltött október 10-ére gondolok, rögtön nyugalom költözik a szívembe. Nehéz szavakkal leírni, mekkora öröm egy ilyen rendkívüli helyre eljutni: a természet, az épületek és a szent helyek önkéntelenül is tisztelete parancsolnak Anasztázia hercegnő szobra előtt. Nagyon tetszett Bogdan Korzs szobrászművész alkotása – szerény emlékmű túlzó díszítések nélkül, de tisztán kirajzolódó gondolatokkal. Ez a királyi pár, I. András és felesége a kijevi Anasztázia kőbe faragott alakja, erős egységet képez. És ez igaz, hiszen ahogy nekünk elmondták, ők mindig egymás mellett voltak.
- És milyen hatást gyakorolt a hely a barátaira, kiváltképp Senlis polgármesterére?
- Igazán nem tudok mások helyett nyilatkozni. De szemmel látható volt, hogy nagy összhangban érezte magát a látott és hallott dolgokkal. Tihanyban kevesen tudták, hogy ő Senlis polgármestere, aki hivatalos és nagytiszteletben álló személy saját városa polgárai előtt. Természetes magánember benyomását keltette, akit érdekel Magyarország e csodálatos szegletének történelme. Könnyedén tudott lélekben hozzá közel álló emberekkel beszélgetni, válaszokat kapni és nagyon elégedett volt az ilyen találkozásoktól. A polgármester és vele együtt a mi benyomásunk is úgy írható le, hogy magyarországi utazásunk sikeres volt.
- Senlisi ismerőseik és általában a franciaországi ukránok, hogy reagáltak a tihanyi élményeikre?
- Mindenki kíváncsi volt, de leginkább azon ámultak el, hogy létrejött az utazás és sikerült testvérvárosi kapcsolatokat kialakítani. Tehetséges fiataljainak vannak Senlisban és Budapesten egyaránt, ezért ápolnunk kell a kulturális és emberi kapcsolatokat, hasznos információkat cserélni, ezen belül is a magyarországi ukránok életéről, ami hatással lehet a mi közösségi életünkre is Franciaországban, magyarokra és ukránokra egyaránt, hiszen egységes európai térben élünk, a népek közösségében.
- Szándékukban áll a helyi francia újságokat is tájékoztatják  erről a látogatásról?
- Igen, épp egy órája beszélgettem Senlis polgármesterének feleségével, Annával erről a témáról. Tervek szerint franciául és ukránul is készítünk beszámolót, hogy minél többen tudjanak erről a látogatásról.

Ploszkina Vaszil