HROMADA
ARCHÍVUM

№5(109)
szeptember-október
2010 év

Folklór fesztivál Luckban

Október 7 és 10 között Luckban nagy folklór fesztivált rendeztek népi amatőr együttesek részvételével Ukrajnából, Lengyelországból, Belorussziából, Oroszországból és Litvániából. A magyarországi ukrán közösség amatőr művészeit Volinyban a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület énekesnője Ljahovics Anna és a zenész Jamkovenko Olekszij képviselte.
Nagyon szívélyesen fogadták Luckban a Magyarországról érkezett művészeket a megyei kulturális hivatal dolgozói, szállást biztosítottak számukra, így támogatva a fellépő művészek tartózkodását Luckban és fellépést a fesztiválon. A magyarországi vendégeknek, különösen aktív segítséget nyújtott Halina Csurikova kurátor, a Voliny megyei kormányzóság metodikai osztályának vezetője.
A lucki folklór fesztivál résztvevője, Ljahovics Anna a Hromadának így mesélt: „Népes közönség előtt három dalt adtam elő: a megnyitón egy kárpátaljai népdalt énekeltem „Tudom, hogy bűnös vagyok” kezdetűt. A következő napon a lucki drámaszínházban elénekeltem a Баламуте c. dalt. És végül a fesztivál záró koncertjén Sevcsenko „Áll a magas hegy” c. megzenésített művét adtam elő. Énekelhettem volna még többet is, hiszen a repertoárunkban volt még néhány szép dal, de mivel a fesztiválra nagyon sok fellépő érkezett – több száz együttes – így ha nem tartottuk volna be a megszabott időkorlátot, a koncert 10 órán át is eltartott volna! Ezért úgy döntöttünk, hogy a színpadon a legszebb és legvidámabb dalok csendüljenek fel.”
A fesztivál keretein belül sor került bölcsődal versenyre is. Sajnos a mi művészeink ezen nem vettek részt, mivel nagyon kevés idő állt rendelkezésükre a felkészülésre. Emellett a szervezők díjazták a „szertartásos ukrán dalokat” is, mivel a mindennapi kulturális életben ezekből nagyon kevés van. Ljahovics Anna: „Amikor néztem a fellépő kollégákat, sajnálattal vettem észre, hogy Luckba igen kevés népi együttes érkezett és kevés volt a tánc. Igazából ez egy énekfesztivál volt. Számomra különösen tetszett a kubányi (Oroszország) művészek előadása. Egymás között oroszul beszéltek, de olyan szép régi ukrán népdalokat énekeltek és olyan átéléssel, hogy igazi felfedezés volt a nézők számára. Szintén maradandó emléket adtak a lengyelországi népi együttes dalai. A színfalak mögött a lányok lengyelül beszéltek, de gyönyörűen énekeltek ukránul. Érdekes volt a Hmelnicsinnából érkezett amatőrök előadása is. Véleményem szerint ez volt az egyik legeredetibb műsorszám, mivel népzenét játszottak és közben érdekes duetteket énekeltek párbeszédes formában. Nem volt rossz a litván vendégek előadása sem, akik ugyanazt a dalt elénekelték ukránul és litvánul is. Emellett egy vicces táncot is bemutattak. Nagyon tetszett a népviseletük. Látszott, hogy a fellépő ruhájuk, különösen a lábbelik, igazi minőségi kézimunka. A művészek nagy hatást gyakoroltak a kedves és nyitott közönségre.”
A lucki fesztivál a városi napok keretében került megrendezésre. A népes megnyitó a lucki vár muzeális és védett területén zajlott, majd a drámaszínházban folytatódott. Nagy sikert arattak a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület művészei. Így mesélt erről Ljahovics Anna: „Nem fogom magamat dicsérni, de meg lehetek elégedve a nézők reakcióival. Nagyon sok érdeklődő jött oda hozzánk. Beszélgettek velünk a helyi média újságírói, és gratuláltak Kijevből érkezett nézők… A tévéinterjúban például megkérdezték, hogy amióta eljöttem Ukrajnából, hogyan tartom a professzionális formám, milyen rendezvényeken és milyen gyakran lépek fel. Mire azt feleltem, hogy bár 20 éve Magyarországon élek és gyakorlatilag elszakadva az igazi, azaz énekesi hivatásomtól, de ennek ellenére a hangi és lelki utánpótlástól nem vagyok megfosztva. Még mindig akadémiai stílusban énekelek, így van beállítva a hangom és nem is tudok másképp énekelni. Amikor kijöttem a koncertteremből, a nézők első kérdése az volt; „Ön profi énekesnő?” Ezen én csak mosolyogtam, és azt feleltem, hogy valamikor az voltam. Mi mást mondhattam volna?”
Ljahovics Anna elmondta, hogy nem volt korhatár a fellépőknél. És igazából a színpadon megfordult a 17 évestől az idősig mindenki. A legidősebb fellépő közel 75 éves volt. „Ami számomra érdekes volt, hogy a kollégák akár a színpadon, vagy a színfalak mögött, bár gyakran cserélgették egymás között a néző és az előadó szerepét, még sem voltak irigyek egymásra. Amikor a művész ilyen alkotó légkörbe kerül, az szinte szárnyakat ad, és a művészet valamint a nézők még több munkára sarkall. Mindannyian egyaránt örömöt és sikert éltünk át. Nem volt olyan, hogy az egyik jobban énekel, a másik kevésbé. Olyan voltunk, mint fivérek és nővérek. Attól függetlenül, hogy az együttesek nagyon különbözőek voltak, valamint Ukrajnából és a határon túlról is számos helyről érkeztek: Hmelnickből, Vinnicjából, Lvivből, Harvokból, Poltavából, Rivneből, Belorussziából, Litvániából, Oroszországból, Lengyelországból és Magyarországról.”
A fesztivál megnyitó, azaz az első fellépés után megkereste Ljahovics Anna énekesnőt és Jamkovenko Olekszij zenészt a megyei televízió munkatársa. Megállapodtak egy interjúban és néhány dal felvételéről a stúdióban (Zincsenko Valentina Jamkovenko Olekszij által megzenésített műve és a lucki költőnő Halina Rozsanszka verse). Másnap reggel 9-kor a stúdióban találkozott Ljahovics A., H. Rozsenszka és Jamkovenko O. Az adásban a nézők megismerkedhettek Rozsenszka műveivel, valamint Ljahovics Anna elénekelt néhány dalt a MUKE és az Ukrán Országos Önkormányzat gondozásában megjelent „Füzekhez és nyárfákhoz” c. albumról. Ezzel az albummal a fesztivál során megajándékoztak Luck polgármesterét, a fesztivál vezetőjét, egyben a Voliny megyei kulturális hivatal képviselőjét, Halina Csurikovát és sokakat másokat is.

Tudósítónk