A világ viszonya az orosz agresszióhoz
- Az orosz fegyveres agresszió igazolására tett kísérletek hamissága
Az érvényes nemzetközi jog értelmében semmilyen körülmények között sem tekinthető igazoltnak és legitimnek, ha egy ország elsőként veti be fegyveres erejét egy másik ország ellen. Az ENSZ Közgyűlésének az agresszió meghatározására vonatkozó 3314 (XXIX). számú határozatának 5. cikkelye kimondja: „Bármilyen jellegű, lett légyen az politikai, gazdasági, katonai vagy egyéb szempont sem szolgálhat az agresszió igazolására”.
Az elmondottak fényében nem áll meg Vlagyimir Putyin és a Szövetségi Tanács azon hivatkozása, hogy orosz állampolgárok, „honfitársaink” élete került veszélybe, ezért volt szükség a fegyveres erők és a különleges egységek bevetésére Ukrajna területén. Annál is kevésbé, mert szó sem volt semmiféle fenyegetettségről. Az Oroszországi Föderáció állandó képviselője az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a 2014. március 3-án tartott rendkívüli ülésen Viktor Janukovics ex-elnök kérésével igyekezett igazolni az orosz fegyveres beavatkozást. Egy ehhez hasonló kérés jogi szempontból semmiképpen sem alapozhat meg egy fegyveres támadást, tekintettel arra, hogy országunk Alkotmánya 85. cikkelyének 23. pontja értelmében más államok fegyveres egységeinek országunk területére történő belépését nem az államfő, hanem a Legfelső Tanács hagyja jóvá. Mindezeken túlmenően, a Legfelső Tanács 2014. február 25-én kelt, 757-VII. számú határozata értelmében Viktor Janukovicsot az elkövetett bűncselekmények és szökése miatt megfosztották elnöki hatalmától, következésképen nem volt joga államfőként rendelkezni.
Oroszország legitim képviselője arra használta Ukrajna illegitim elnökének kérését, hogy legalizálja az orosz beavatkozást, ami által bizonyítást nyert a tény, hogy Oroszország elsőként alkalmazott fegyveres erőt a szomszédja ellen, azaz agressziót követett el.
- A világ közvéleményének viszonya az orosz agresszióhoz
A világ közvéleménye elítélte az Oroszországi Föderáció fegyveres agresszióját. Mind az egyes államok, mind pedig fontos nemzetközi intézmények egyértelműen agresszióként értékelték Oroszország Ukrajna ellen elkövetett cselekményeit. Az Európa Tanács ülésén, 2014. március 3-án a tagállamok külügyminiszterei egyértelműen leszögezték: „Az Európai Unió határozottan elítéli Ukrajna szuverenitásának és területi egységének megsértését azon terrorcselekmények által, melyeket Oroszország fegyveres egységei követtek el, illetve azt a hozzájárulást is, amelyet az oroszországi Szövetségi Tanács hagyott jóvá 2014. március 1-jén az orosz katonai egységek Ukrajna területén történő bevetéséről”.
Az uniós tagországok állam- és kormányfőinek 2014. március 6-án tartott csúcsértekezletén a következőképpen értékelték Oroszország Ukrajna ellen elkövetett erőszakos cselekményeit: „Jóváhagyjuk a Tanács által március 3-án megfogalmazott véleményt. Határozottan elítéljük, hogy az Oroszországi Föderáció minden előzmény nélkül megsértette Ukrajna szuverenitását és területi egységét, és felszólítjuk az Oroszországi Föderációt, hogy az érvényes szerződések értelmében haladéktalanul hívja vissza fegyveres erőit azok állandó állomáshelyére”.
A NATO Észak-atlanti Tanácsa és Parlamenti Közgyűlése számos dokumentumában, továbbá a Szövetség főtitkára nyilatkozataiban és felszólalásaiban elítélte az Oroszországi Föderáció katonai akcióját, és fegyveres beavatkozásnak és agressziónak nevezte azt. 2014. március 21-én, a brüsszeli fórumon mondott beszédében Anders Fog Rasmussen főtitkár bejelentette: „Oroszország Ukrajna ellen elkövetett katonai agressziója Európa legsúlyosabb válsága a Berlini fal leomlása óta”.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2014. április 9-én elfogadott határozatában olvashatjuk: „A Közgyűlés határozottan elítéli az orosz katonai agressziót és a Krím annektálását, ami nyilvánvalóan sérti a nemzetközi normákat, többek között az ENSZ Alapokmányát, az EBESZ Helsinki szerződését, az Európa Tanács Alapokmányát és alapszabályait”.
Az Európa Parlament 2014. április 16-án elfogadott határozata „ENSZ Alapokmányából, az EBESZ Helsinki szerződéséből és az Európa Tanács Alapokmányából és alapszabályaiból, és az 1994-ben, a biztonsági garanciákról szóló Budapesti nyilatkozatból eredő nemzetközi jogi és szerződésben vállalt kötelezettségek, valamint az 1997-es ukrán-orosz barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodásban lefektetett, kétoldali vállalások súlyos megszegésének tekinti az orosz agressziós cselekményeket”.
A NATO Parlamenti Közgyűlésének „Ukrajna támogatásáról” szóló, 2014. május 30-án elfogadott nyilatkozata az Ukrajna ellen elkövetett erőszakos cselekményeket „nyilvánvaló és vitathatatlan agressziónak tekinti”. Az EBESZ Parlamenti Közgyűlése, soros, XIII. Bakuban tartott ülésszakán A helsinki elvek nyilvánvaló, durva és jogosulatlan megsértése Oroszország által címen 2014. július 1-jén elfogadott határozata megfogalmazza, hogy az Oroszországi Föderáció cselekedetei ordítóan sértik Ukrajna szuverenitását és területi egységét, agressziót és a kényszerítés különféle formáit tartalmazzák”.
- Oroszország nemzetközi-jogi felelőssége. Az ukrán vezetés hibái
- Oroszország nemzetközi-jogi felelősségének jogi alapjai
Az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen 2014. február végétől augusztus végéig elkövetett erőszakos cselekmények minden kétséget kizáróan fegyveres agressziónak tekinthetők az ENSZ Közgyűlés 3314 (XXIX). számú határozat 3. cikkelye „a”, „b”, „c”, „d”, „e” és „g” pontjaiban, az agresszió terminológiáját megfogalmazó, 1974. december 14-én elfogadott határozat értelmében. Ezzel kapcsolatban utalnunk kell arra, hogy a fegyveres agressziónak a határozatban megfogalmazott ismérveit változtatás nélkül átvette a Nemzetközi Bíróság Római Alapokmánya is. Ennek szövegét 2010. június 10-én, konszenzussal fogadta el 113 állam képviselője a Római Alapokmány felülvizsgálata céljából összehívott konferencián azzal a kikötéssel, hogy a 8b cikkely akkor lép majd hatályba, ha a Római Alapokmányt aláíró államok közül 30 ratifikálja, a Nemzetközi Bíróság pedig 2017. január 1-től fogja alkalmazni, miután a résztvevő államok közgyűlésén megkapja a szavazatok kétharmadát. Az érintett cikkely alkalmazására vonatkozó különleges időbeli korlátok ellenére az ENSZ Közgyűlésének az agresszió fogalmát meghatározó dokumentumát a világ számos térségének államai támogatják, ami megerősíti a benne megfogalmazott normák jogi jelentőségét, és azt, hogy elkezdődött a folyamat, melynek a végén az általános nemzetközi jog szerződéses normájává válik majd.
Az ENSZ Közgyűlés 3314 (XXIX). számú Határozatának az agresszió fogalmának meghatározására vonatkozó 5. cikkelye szerint: „Az agressziós háború a világbéke ellen elkövetett bűncselekmény. Az agresszió nemzetközi felelősségre vonással jár”. Az Oroszországi Föderáció nemzetközi jogi felelősséggel tartozik az Ukrajna ellen elkövetett fegyveres agresszióért. A felelősségre vonás alapját az ENSZ Alapokmánya 2. cikkely, 4. pontjában megfogalmazottak – „az ENSZ valamennyi tagállama nemzetközi kapcsolataiban tartózkodik az erőszakkal való fenyegetéstől, vagy annak alkalmazásától más államok területi sértetlensége és politikai függetlensége ellen, illetve más, az Egyesült Nemzetek céljaival összeegyeztethetetlen cselekedetektől” – jelentik. Az ENSZ Alapokmány 2. cikkelye 4. pontjának megerősítését szolgálta a Közgyűlés által 1970. október 24-én elfogadott, a nemzetközi jog alapelveit érintő határozat is, amelyben megfogalmazták, hogy „Az agressziós háború a béke ellen elkövetett bűncselekmény, és nemzetközi jogi felelősségre vonással jár”.
- Az agresszióért kiróható nemzetközi-jogi büntetés
A hatályos nemzetközi jog értelmében a fegyveres agresszió különösen veszélyes és súlyos nemzetközi bűncselekmény. Bármilyen agressziós cselekmények, amelyekre vonatkoznak a fentiekben idézett ENSZ, illetve római dokumentumok paragrafusai, nemcsak a fegyveres agressziót elszenvedő állam szuverén alapjogait sértik, de alapjaiban rengetik meg a nemzetközi jogrendet is.
Az agresszióra vonatkozó nemzetközi jogi felelősség modellje jelentős mértékben eltér a hétköznapi nemzetközi jogsértésből eredő felelősség modelljétől:
- Az agresszor állam felelőssége fennáll mind a fegyveres támadás tárgyával és közvetlen elszenvedőjével, mind pedig más, szuverén államok és nemzetközi szervezetek alkotta nemzetközi közösséggel szemben. Ez abból fakad, hogy az érvényes nemzetközi jog olyan bűncselekménynek tekinti az agressziót, mint amely megsérti eme jog vezérelveit, a nemzetközi jogrend azon alapjainak megingatására tör, melyek egyenlő mértékben fontosak valamennyi állam és az általuk működtetett államközi szervezetek számára;
- Az agresszió áldozatául esett államnak és más nemzetközi közösségeknek elidegeníthetetlen joga önvédelmi célzattal azonnali fegyveres nyomást és más nemzetközi jogi kényszerintézkedést foganatosítani. Az ENSZ Alapokmányának 51 cikkelye megfogalmazza: „Az Alapokmány a legkisebb mértékben sem korlátozza az egyéni vagy kollektív önvédelemre való jogot, amennyiben a Szervezet tagállamát fegyveres támadás éri…”
- Az agresszor állammal szemben támasztott felelősség nemcsak arra terjed ki, hogy köteles helyreállítani a megsértett jogrendet, megtéríteni az agresszió okozta anyagi és nem anyagi jellegű károkat, hanem arra is lehetőség nyílik, hogy az ilyen állammal szemben nemzetközi jogi korlátozásokat vezessenek be. Többek közt időlegesen korlátozhatják szuverenitását, megfoszthatják területének egy részétől, megszállhatják, demilitarizálhatják, megtilthatják, hogy fegyveres erővel vagy bizonyos fegyvernemekkel rendelkezzen. Ezen felül az agresszióért nemzetközi büntetőjogi felelősségre vonásra is számíthatnak az agresszor állam felső vezetői. Felelniük kell magáért az agresszióért, amelynek részét képezi a tervezés, az előkészületek, a kezdeményezés, illetve az elkövetés olyan személy által, aki ténylegesen jogosult az állam politikai vezetésére és a harci cselekmények irányítására, illetve azok ellenőrzésére (a Római Statútum 8 bis cikkének 1. pontja). Ebben az esetben ún. „kabinet” bűncselekményről van szó, azaz olyan agresszióról, amelyet eleve magas kormányhivatalokban készítettek elő és utasításukra hajtottak végre;
Ezzel párhuzamosan az agresszor állam politikai felelősséget visel a katonai és emberiesség elleni, az agresszió folyamán elkövetett bűncselekmények tekintetében. Ilyen esetekben a nemzetközi büntetőjogi felelősség elsősorban konkrét – a harci cselekmények során konkrét bűncselekmények elkövetésében vétkes – személyeket terhel. Más szóval az agresszor állam különleges összetételű katonai egységeinek, vagy az általa ellenőrzött és irányított, nem hivatásos alakulatok és önkéntesek „harctéri” bűncselekményeiről beszélünk. Ugyanakkor egy állam politikai és katonai vezetése csak akkor vonható nemzetközi büntetőjogi felelősségre, ha ő maga ösztönözte a neki alárendelt különleges fegyveres egységeket katonai és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésére, illetve semmit sem tett azok megakadályozása érdekében.
- 3. Katonai és emberiesség elleni bűncselekmények: Oroszország nemzetközi jogi felelősségét súlyosbító körülmények
Az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen elkövetett katonai agressziót számos katonai és emberiesség elleni bűncselekmény kísérte. Tekintélyes jogvédő szervezetek és a sajtó információi szerint az Oroszországi Föderáció által létrehozott és ellenőrzött önkéntes fegyveres egységek, a különleges alakulatok és a reguláris hadsereg osztagai többek közt olyan bűncselekményeket követtek el, mint a szándékos gyilkosságok, kínzások és embertelen bánásmód. Szándékosan okoztak fájdalmas szenvedéseket, komoly testi és egészségkárosodást, a katonai helyzet által meg nem követelt, felesleges és nagymértékű vagyonmegsemmisítést, illetve eltulajdonítást. Szándékosan gyilkoltak meg védelemre, igazságos és normális elbírálásra jogosult hadifoglyokat és más személyeket. Túszokat ejtettek, támadásokat intéztek a civil lakosság ellen, akik semmilyen harci cselekményben nem vettek részt. Katonai célpontnak nem tekinthető polgári intézményeket támadtak meg, nem megfelelően alkalmazták a parlamenteri zászló, illetve más zászlók és jelvények – a barát-ellenség megkülönböztetésére szolgáló jelzések, valamint az ENSZ és a Genfi Egyezmények által előírtak – használatára vonatkozó szabályokat, ami sok esetben halálhoz vagy az érintett személy sebesüléséhez vezetett. Megalázó magatartásukkal megsértették az emberi méltóságot. A felsorolt és hozzájuk hasonló cselekedeteket katonai bűncselekménynek tekinti a Római Szerződés 8. cikke, amelynek következményeképpen nemzetközi büntetőjogi felelősséggel tartoznak az elkövetésükben részt vállaló személyek.
Ezen túlmenően arról is értesültünk, hogy a megszállt Krímben és Kelet-Ukrajnában foglyokat ejtettek, és a nemzetközi jogot semmibe véve kegyetlen kínzásoknak vetették alá őket. Erőszakos kitelepítéseket hajtottak végre, politikai, faji, etnikai, kulturális, vallási vagy egyéb ismérv alapján azonosítható csoportot vagy közösséget üldöztek, ami a nemzetközi jog szempontjából szintén megengedhetetlen. Az ilyen és ehhez hasonló bűncselekmények a Római Szerződés 7. cikke szerint emberiesség elleni bűncselekménynek tekintendők, és az elkövető személyek úgyszintén nemzetközi büntetőjogi felelősséggel tartoznak, akár háborús, akár pedig békeidőben kerül sor ezekre a cselekményekre.
