Velencei találkozások

Augusztus 25-én, az ukrán gyerekek Velencei tavi táborozása utolsó turnusának végén jelentős eseményre került sor: a Székesfehérvár szomszédságában nyaraló gyerekeket magas rangú magyar kormánytisztviselők, parlamenti képviselők, ukrán diplomaták, a Magyarországon élő ukrán kisebbség képviselői, továbbá a magyar és az ukrán sajtó munkatársai látogatták meg. Azért jöttek, hogy átadják ajándékaikat és jó szóval bocsássák útra a gyerekeket.
Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke a következő szavakkal fordult a táborlakókhoz:

• Szeretettel köszöntök mindenkit ebben a csodálatos üdülőövezetben, ahol ezen a nyáron ukrán gyerekek is nyaralhattak. Mindenekelőtt azonban szeretnék köszönetet mondani azoknak a vezetőknek és csapataiknak, akik magyar, illetve ukrán részről lehetővé tették a nyári tábor működését. Köszöntsük őket tapssal és engedjék meg, hogy személy szerint is megnevezzem őket: Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Mihajlo Junger, az Ukrán Nagykövetség ideiglenes ügyvivője és neje, Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországon élő ukránok parlamenti szószólója, Szerbszky Endre, Magyarország beregszászi főkonzulja, Bocskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, Vaszil Visivanyuk, Magyarország Ivano-frankivszki tiszteletbeli konzulja, Julia Marijcsin, A Kárpát-mellék újjászületése Alapítvány igazgatója és Bánhalmi András, a magyar-ukrán klub titkára. Külön köszönet illeti az önkénteseket, akik az egész nyarat végigdolgozták a táborban, és nem rettentek meg a gyerekekkel való foglalatossággal járó óriási felelősségtől. Látjuk az eredményeket, hiszen minden turnusban rendben mentek a dolgok, nem voltak nagyobb problémák. Köszönettel tartozunk ezért az Ukrajnából érkezett önkénteseknek.

Ezt követően a gyerekek egy rövid műsorral lepték meg a vendégeket. Elsőként Olekszandra Dacko szavalta el saját versét Ukrajnáról. A versike nagy sikerére való tekintettel a műsorvezető elmondta, hogy a kislány az előző napon, az ukrán Függetlenség napján vetette papírra hazája iránti érzéseit.
Augusztus 25-ét a táborban az ukrán hímzett ingek napjának nyilvánítottak. A kislányok hucul, pokuti, podoli, sztyeppei hímzésekkel díszített ingeket és ékszereket viseltek. Nem volt szükség semmilyen kiállításra, mert az egyedi népi hímzések és ékszerek így, viselve mutattak a legszebben. A gyerekek büszkén viselték az ingeket, Jelena Jeremejcsik még egy ide illő dalt, az – Édesanyám hímezte az ingemet – is elénekelte.
A vendégek tulajdonképpen tanúi lehettek egy rögtönzött divatbemutatónak: gyönyörködhettek a múlt, a jelen és – reményeink szerint – a jövő fantáziadús kreációiban. A műsorvezető elmondta, hogy az első, Ukrajnában ismert díszítések és ékszerek már a kőkorszak hajnalán, az ősember környezetében megjelentek, bizonyítandó, hogy őseink is szerették volna szebbé varázsolni a környezetüket. A későbbiek során a női ékszerek egyre inkább a magasabb társadalmi rétegeket jellemezték, mert ismereteink szerint a Krisztus előtti korban az ékszereknek szakrális jelentése is volt: védtek a megrontás ellen, óvták az egészséget és az életet. Ilyen tulajdonságokkal rendelkeztek a nyakékek, karperecek, korallok, fülbevalókés a hímzések. Az ősi díszítőművészetben hagyomány volt a Nap, a hajnal, a víz, a föld, az állatok, illetve a természeti jelenségek – szél és tűz ábrázolása, tehát mindaz, amivel az ember a hétköznapokon találkozott. Őseink kereszthez hasonló jellel – szláv jelképünkkel – jelenítették meg élet körforgását – mesélte a műsorvezető a zömében magyar közönségnek.
A rövid műsort követően Soltész Miklós államtitkár köszöntötte a gyerekeket:

• 4-5 hónappal ezelőtt Kravcsenko úrral, Hartyányi asszonnyal és a később csatlakozott főkonzul úrral azon tanakodtunk, hogy fogjuk elhelyezni a magyarországi nyaralásra érkező gyerekeket. Akkor még nem ismerhettünk minden részletet. Számos kérdés merült fel: hogy érnek ide a gyerekek Ukrajnából, vajon a szüleik, rokonaik és hozzátartozóik elengedik-e őket a hosszú útra, milyen lesz a tábor, az időjárás, milyen sportolási és szórakozási lehetőségekkel várjuk őket? Ezen a nyáron 10 ukrajnai turnust fogadtunk. Nyolcszor jártam itt, csak két turnust nem sikerült meglátogatnom. Nagyon sok örömöt szerzett a gyerekek társasága, megláttam bennünk a szépet és a jót. Mindig jó volt velük együtt játszani. Örömmel csodálkoztam rá arra is, milyen remekül viseltétek a hosszú út fáradalmait. Öröm volt látni a boldog arcotokat és megfeledkezni a mindennapok gondjairól. Igyekeztünk a Velencei tóhoz kötődő vizes programokat és kirándulásokat szervezni a környékre, illetve Budapestre. Jártatok a parlamentben, sétáltatok az állatkertben. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak – a vezetőknek és nevelőknek is – akik hozzájárultak a tábor sikeréhez. Mélységes elismerésem az Ukrán Országos Önkormányzatnak, az önkénteseknek, az ukrajnai magyar konzuloknak – hivatásosoknak és a tiszteletbelinek – és az Ukrán Nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének. Az a kevés, amit mi itt megtehettünk az ukrán gyerekekért, csak egy apró segítség a nagy Ukrajnának. Hiszek benne, hogy ez a két ország az itt nyaraló, Magyarországot jobban megismerő 650 gyermek és 100 felnőtt révén közelebb kerülhetett egymáshoz. Remélem, hogy még visszatérnek hozzánk, és szívesen teszik majd. Szeretnék köszönetet mondani a magyar állami élelmiszeripari vállalatok vezetőinek is, de arra is megkérlek benneteket, mondjátok el, ha valamivel elégedetlenek voltatok. Véleményem szerint azonban jobban megérdemlik az elismerést, mint a bírálatot. Az előttetek járó két turnusnak módjában állt ellátogatni – és még ti is megtehetitek – a görögkatolikusok nevezetes zarándokhelyére, a kelet-magyarországi Máriapócsra. Nagy örömmel tölt el, hogy sok kislány nyakában keresztet vagy Szűzanya medált látok, mert ez is azt bizonyítja, hogy nagyon sok bennünk a közös. Azt kívánom, különösen a legkisebbeknek, hogy legyetek erősek a mindennapokban. Ha a jövőben módunk lesz rá, fogunk segíteni. Lehetséges, hogy egyszer majd találkozunk a békés, virágzó Ukrajnában.

Szép és lelkesítő szavakkal búcsúzott a gyerekektől Szerbszky Endre beregszászi magyar főkonzul is.

• Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves gyerekek! Jómagam csak másodlagos szerepet játszottam ebben a projektben, de azt kell, mondjam, hogy minden résztvevője valamivel erején felül teljesített, mert nem kötelességből tették, amit tettek, hanem legjobb emberi tulajdonságaikat mozgósították, hogy itt nyaralhasson ez a közel 700 gyermek. Ez nem egy szokványos történet. Ne feledjük, miért és mi miatt kerültek hozzánk ezek a gyerekek. Ukrajna súlyos háborút visel az ország keleti régiójában. Magyarországon nem mindenki képes felfogni, hogy a XXI. században hadba mennek az apák és a fiatal emberek. Kárpátalján dolgozva egy kicsit jobban rálátok a helyzetre, és idehaza minden alkalommal igyekszem is beszélni róla. A súlyos helyzet megviseli a gyerekeket, de a felnőtteket is. Magyar diplomataként és egy olyan ország állampolgáraként, amely jószomszédi kapcsolatokat ápol Ukrajnával, azt szeretném, ha ez a háború mihamarabb véget érne. Megemelem a kalapomat Soltész Miklós államtitkár, Vaszil Visivanyuk ukrajnai magyar tiszteletbeli konzul, Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke és Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországon élő ukránok parlamenti szószólója előtt: fantasztikus munkát végeztek a sokturnusos velencei nyári tábor megszervezésében. Azt kívánom az ukrán fiataloknak, hogy hazatérve őrizzenek meg bennünket jó emlékezetükben, bízzanak bennünk, hogy szükség esetén a jövőben is segíteni fogunk.

Hartyányi Jaroszlava beszédében felemlegette azt a kisfiút, aki egy szerény kis virágcsokorral köszönte meg neki azt, amit az ukrán gyerekekért tett. Később egy családi, féltve őrzött hímzéssel ajándékozta meg egy korábban Magyarországon nyaralt gyermek édesanyja. Nagyon meghatóak az ilyen gesztusok – vallotta be a szószóló – hasonlóképpen ahhoz, amikor a gyerekek az ukrán himnuszt énekelték a magyar Parlamentben azoknak a harcokban részt vett hősöknek a társaságában, akiket Magyarországon gyógykezelnek.

• Akkor elgondolkodtam: tulajdonképpen milyen világban élünk? Növekszik egy ifjú nemzedék, amelyik már a saját szemével látja a háborút, amikor szülei vagy közeli hozzátartozói a vérüket ontják, vagy meghalnak a Hazájukért. Nagyon jó, hogy vannak olyan szomszédjaink, mint Magyarország, amely segít a bajban, kezét nyújtja a gyerekeknek, hogy kipihenjék magukat és erőt gyűjtsenek. Szociológiai tanulmányokban olvastam, hogy az ilyen gyerekeknek nagy szükségük van a felnőttek szeretetére és arra, hogy barátokra leljenek kortársaik körében. Az ukrán gyerekek köszönetének címzettje legelsősorban a magyar nemzet. Az Ön személyében, Államtitkár Úr – amikor közvetlen kapcsolatba lépett a gyerekekkel – megtapasztalhatták, hogy van másféle, európai élet is, amikor egy magas rangú állami tisztségviselő önfeledten játszik a gyerekekkel, társalog velük. Itt fel sem vetődnek a feljebbvaló-alárendelt, főnök-beosztott kategóriák, hiszen mi mindannyian emberek, keresztények vagyunk. Ön is elmondta, hogy a keresztények segítik egymást a bajban. Magyarország keresztény ország, és Ukrajna is osztozik a keresztény értékekben. Oroszországban is sok a keresztény, onnan azonban csak golyókat, lövedékeket, halált kapunk… Isten áldását kérem Magyarországra, hogy népe továbbra is ilyen együtt érző legyen az emberi szenvedés, különösen pedig a szomszédjai szenvedése iránt.

A gyerekek és felnőttek részvételével lezajlott találkozón Mihajlo Junger, az Ukrán Nagykövetség ideiglenes ügyvivője is kifejtette gondolatait.

• Szeretnék visszautalni Soltész államtitkár úr keresztényekre vonatkozó szavaira. Tudom, hogy Magyarország a magyar keresztény közösség támogatását maga mögött tudva nyújtott segítő kezet Ukrajnának ebben a tragikus helyzetben, és megteszi ezt a jövőben is. Nem nagyon örülök, amikor Magyarországon arról beszélnek, hogy Ukrajnában polgárháború dúl. Ez egyszerűen nem igaz, szó sincs semmiféle polgárháborúról. Oroszország Ukrajna elleni agressziójának vagyunk tanúi. Ezt nagyon fontos tudni. Nagyon örülök, hogy keresztény ember vette szárnyai alá gyermekeinket. Köszönöm, Miklós! Az olyan ember, aki isteni parancsolatok szerint él, képes máson és önmagán is segíteni. Ezt jól jegyezzétek meg gyerekek, és emlékezzetek rá, amikor felmerül a kérdés: van-e Isten vagy nincs? Higgyünk benne vagy sem? Szerény meggyőződésem szerint van, és hinni kell benne, akkor segíteni fog – Magyarországnak és Ukrajnának is. Köszönök mindent a magyarországi ukrán közösségnek, megköszönöm a magyar diplomatáknak, hogy soron kívül vízumhoz juttatták a táborozókat, az Ivano-Frankivszkból és más városokból érkezett önkénteseknek. Diplomataként is őszinte szívvel világgá kiálthatom: Éljen Magyarország és Ukrajna!

Tudósítónktól