HROMADA
ARCHÍVUM

№4(124)
október - december
2013 év

Emlékezzünk az éhínség ártatlan áldozataira!

Budapesten megemlékeztek az 1932-33-as ukrajnai éhínség 80. évfordulójáról

Az 1932-33-as ukrajnai éhínség 80. évfordulójához kötődő rendezvények november 22-én, délelőtt 10 órakor kezdődtek a magyar parlamentben, Kövér László, az Országgyűlés elnökének részvételével. A magyar parlamentben 2003 óta emlékeznek meg az ukrajnai éhínség áldozatairól. Jurij Muska, Ukrajna magyarországi nagykövete köszönetet mondott a magas rangú magyar politikusoknak az ukrajnai éhínség hivatalos elismeréséért, és kiemelte, hogy ezt a magyar nemzet jószomszédi és testvéri gesztusának tekinti.
A rendezvényen beszédet mondott Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke.

A mai nap történelmi jelentőségű a Magyarországon és szerte a nagyvilágban élő ukránok számára, hiszen már a harmadik alkalommal emlékezünk meg a magyar parlament gyönyörű falai között az ukrán nemzet legnagyobb tragédiájáról, a Holodomorról. Ez a kifejezés az emberek szándékos kiéheztetésével okozott meggyilkolását jelenti. Boldog vagyok, hogy ez a tiszteletadás immár hagyománnyá vált. A kezdetet 2003. november 24. jelentette (2 nap múlva pont tíz esztendeje), amikor is a magyar Országgyűlés parlamenti határozatban ítélte el a sztálini gaztettet, s a képviselők nemcsak ítéletet mondtak, hanem szolidaritásukról is biztosították az ukrán nemzetet, népirtásnak ismerve el az akkori cselekedeteket. Azon a napon meghívást kaptunk a parlamentbe. Sohasem felejtem el azt a napot, és szeretnék köszönetet mondani a határozatért, amit igen nagyra értékel az ukrán diaszpóra. Az akkori ellenzék, a mostani kormányzó koalíció támogatta kezdeményezésünket. A képviselők ellenszavazat nélkül szavazták meg a határozatot, ami példaértékű. 2008-ban, az éhínség 75. évfordulóján a parlamentben gyújtottuk meg azt az elolthatatlan gyertyalángot, amely ezt megelőzőn érintette a világ 33 országát, és Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke jelenlétében tisztelegtünk az éhínség áldozatainak emléke előtt. Ez a nap azért is emlékezetes számunkra, mert a gyertyát egy olyan ukrán származású gyermek gyújtotta meg, aki már Magyarországon született, és annak idején családjában az éhínség egyetlen túlélője a dédnagymamája volt. Ha ez a dédnagymama együtt hal meg többi fivérével és nővérével, nem születhetett volna meg a lánya, az unokája és a dédunokája, és Magyarországnak is eggyel kevesebb polgára lett volna. Már harmadik alkalommal tartozunk köszönettel a magyar Országgyűlés elnökének, hogy itt emlékezhetünk a Holodomor évfordulójára, és remélem, hogy ez a Magyarországon élő ukránok számára rendkívül fontos hagyománnyá válik. Köszönöm az irántunk tanúsított megbecsülést, és azt, hogy az Országgyűlés elnöke és a képviselők a sorainkban megjelent ukrajnai vendégekkel együtt osztoznak az ukrán nemzet fájdalmában. Rafael Lemkin, zsidó származású holokauszt-túlélő 1948-ban ismertette meg az ENSZ Közgyűlését a népirtás fogalmával, aminek eredményképpen meg lehetett határozni, milyen cselekmények foglalhatók össze e fogalom alatt. Beszédem végén csak azt szeretném elmondani, hogy Rafael Lemkin nagyon alaposan tanulmányozta a Holodomort, megnevezte annak a folyamatnak a legfontosabb összetevőit, amely az ukrán nemzet szörnyű tragédiájához vezetett. Az első lépés a nemzeti értelmiség, a nemzeti elit megsemmisítése volt, a másodikban, 1926-ban az éhínség szervezői leszámoltak az emberek lelkiállapotáról gondoskodó önálló ukrán egyházzal, és a bűntett harmadik, legkegyetlenebb szakasza az ukrán parasztság, a nemzeti kultúra, a nemzeti hagyományokat őrző anyanyelv céltudatos megsemmisítése volt a megszervezett éhínség által. Akárhogy is nézzük a tragédiáról készült statisztikákat, 7 millió felnőtt és 3 millió gyermek halt éhen, más szóval – egyetlen esztendő alatt majdnem annyian haltak meg, mint Magyarország lakossága. Az ukrajnai genocídium negyedik szakaszában következett be a kiürült területek újratelepítése és a nemzetiségi összetétel radikális megváltoztatása. Sergio Grandenigo, Olaszország akkori konzulja mondta a következőket egy korabeli diplomáciai fórumon: „Ha nem segítünk Ukrajnának, rövid időn belül már nem beszélhetünk ukrán nemzetről, mert az ukrán nép kipusztul”. Istennek hála, nem így történt, túléltük! Ez az éhínséget túlélt ukránok legnagyobb érdeme. Akkor az egész világ hallgatott, most azonban nem hallgat. Elnök úr, nemrég tisztelegtünk a megtorlások kárpátaljai magyar áldozatainak emléke előtt, osztozva ezzel a magyarok bánatában, és örömmel konstatálva a történelmi igazságosság diadalát. Élve az alkalommal, a Magyarországon élő ukránok, az Ukránok Európai Kongresszusa, a világban szétszórtan élő 20 millió ukrán és az egész ukrán nemzet nevében szeretnék köszönetet mondani a magyar nemzetnek a parlamenti határozatban kifejezésre juttatott szolidaritásért, amellyel a magyarok bizonyították nagylelkűségüket.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke válaszbeszédében többek között kitért a következőkre:

Mihajlo Ratusnij, az Ukrán Koordinációs Világtanács elnöke megköszönte, hogy részt vehetett az éhínség áldozatai előtti tiszteletadáson:

Szeretnék köszönetet mondani a magyar nemzetnek azért, hogy elismerte az emberiség egyik legnagyobb tragédiáját, amely nemcsak az ukrán nemzetet sújtotta. Csak az tekinthető erősnek, aki képes átérezni mások fájdalmát. Népeink átélték a kommunizmus szörnyűségeit, és ismerik a rendszer minden gaztettét. Amikor ezekről a gaztettekről megfeledkeznek, vagy szándékosan elhallgatják, azzal milliók emlékét akarják kitörölni az emlékezetünkből. Egy kis, Kijev melletti faluban dolgoztam, ahol a második világháború alatt százan haltak meg. Kilenc évvel a világháború előtt ugyanebben a kis faluban 1100 ember halt éhen! Ezért hasonló ez a tragédia, ez a népirtás egy olyan sebhez, amely nagyon nehezen gyógyul. A külföldön élő ukránok nevében szeretnék köszönetet mondani a magyar kormánynak azért, hogy védelmet nyújt az ukrán kisebbségnek az oktatás, az emberi jogok, a humán és a szociális szféra területén. A Holodomor gaztettei elsősorban az ukrán nemzet szellemisége, keresztény és kulturális értékei ellen irányultak. Az egymás országaiban élő ukrán és magyar nemzetiségek védelme az egymás iránti tisztelet megnyilvánulása, többek közt történelmi vonatkozásban is, hogy a Holodomorhoz és a deportálásokhoz hasonló események ne ismétlődhessenek meg sem Ukrajnában, sem pedig Magyarországon.

A Magyarországon élő ukránok, az ukrán diplomaták és az Ukrajnából érkezett vendégek Roman Mahockij gyöngyhímzéssel készült ikonját, a Holodomor madonnáját ajándékozták a magyar Országgyűlésnek.
17 órakor a budapesti Ukrán Kulturális és Dokumentációs Központban megnyílt Roman Mahockij lvovi alkotó ikonjainak kiállítása. A Lviv megyei Komarnóban élő 24 éves művészt első külföldi kiállítása alkalmából Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke mutatta be a nagyszámú közönségnek. Az elnök-asszony a díszvendégek sorában köszöntötte Hanna Dnyiprovát, a Virágzik a tüskés kökény című, az éhínségről szóló történelmi regény szerzőjét, Irina Mahrickát, az éhínség Luhanszk megyei történéseinek emléket állító dokumentumfilm producerét és Olekszandr Kramarenkót, a film forgatókönyvíróját és rendezőjét, Bedécs Máriát, a Csillagfalu civil szervezet elnökét és helyettesét, Székely Csabát. Az est vendégei meghallgathatták Olekszandr Bozsik, számos ukrajnai és nemzetközi díjjal kitüntetett ukrán hegedűművész virtuóz játékát, és fiatal felesége, Okszana Muha dalait.
A vendégeket Hartyányi Jaroszlava és Jurij Muska, budapesti ukrán nagykövet üdvözölte. A megszólalók felidézték a szándékosan előidézett éhínség okait és következményeit, és megköszönték a magyaroknak az ügy iránt tanúsított szolidaritást.
Az esten beszédet mondott dr. Latorczai Csaba, az EMMI államtitkár-helyettese, aki idézett az Országgyűlés 2003. november 24-én elfogadott határozatából, amely elismeri, hogy az 1932-33-as ukrajnai éhínség népirtás volt.
Ezt követte az Ausztriában és Ukrajnában élő Hanna Dnyiprova művének bemutatója. A regény két fiatal szerelméről szól a XX. századi ukrán történelmet meghatározó korban. Regényének főszereplőiről, és a két nyelven – ukránul és oroszul – megjelent regényről a szerző beszélt a közönségnek.
A dokumentumfilm vetítése előtt szót kapott Irina Mahricka, aki beszélt az ötlet megszületéséről, a film forgatásáról, az ukrajnai és külföldi bemutatókról, a nézői reakciókról, valamint a luhanszki lakosság és hatalom közönyéről.
Olekszandr Kramarenko, a film forgatókönyvírója és rendezője megköszönte a Magyarországon élő ukránoknak, hogy jobban őrzik ukránságukat, mint luhanszki honfitársaik. Kramarenko szerint a Holodomor célja az ukrán lélek megsemmisítése volt, amelyet áspiskígyó módjára hajtottak végre a sátán helytartói – Dzsugasvili-Sztálin, Lazar Kaganovics, Pavlo Posztisev, Hatajevics – és más magas beosztású bolsevikok. Hozzátette, hogy az éhezés lerombolja az emberben a hitet, az erkölcsi értékrendet, a személyiséget, a nemzeti azonosságtudatot. Ezt tapasztaljuk a túlélők és leszármazottaik körében. Az éhínség szétszaggatta az ukrán nemzet belső kötőszövetét, amelynek következtében képtelen felépíteni egy polgári társadalmat, ami miatt a függetlenség kivívásával egy időben teret nyert az állami intézményekben a totális korrupció – vonta le a következtetést Olekszandr Kramarenko. Hatalmas erőfeszítéseket igényel az ukrán nemzet genetikai kódjának megváltoztatása, ez azonban meghaladja a kormány, az ukrán átlagember és a diaszpóra képességeit – véli a rendező.
Hartyányi Jaroszlava eközben jelezte, hogy a luhanszki kutatók filmje felkeltette a magyar tévések érdeklődését, és nem kizárt, hogy elkészül a magyar szövegfordítás, és sor kerülhet a film bemutatójára a közszolgálati televízióban.
Mihajlo Ratusnij, az Ukrán Koordinációs Világtanács elnöke elmondta, hogy ezekben a napokban világszerte megemlékeznek a Holodomor áldozatairól. – Senki sem tagadja a második világháború alatt a zsidókat sújtó holokausztot – mondta. – A németekhez hasonló célt követett a bolsevik hatalom, amely kiéheztetéssel akarta megsemmisíteni az ukránokat, megtörve a nemzet gerincét jelentő parasztságot. Az uniós társulási szerződés aláírásának elmaradása is meggyőzően bizonyítja, milyen veszélyt jelentenek Oroszország Ukrajnával kapcsolatos lépései. Mihajlo Ratusnij a következő szavakkal zárta felszólalását: „Örökké éljen a Holodomor ártatlan áldozatainak emléke!”
November 23-án került sor a Forrás ukránnyelvű szavaló és prózamondó versenyre, amelyet különböző korosztályoknak – óvodásoknak, alsó és felső tagozatos iskolásoknak, diákoknak és felnőtteknek – írtak ki. A résztvevők teljesítményét zsűri értékelte, amelynek elnöke Ludmilla Csecselj, a Kultúra és Élet című ukrajnai lap főszerkesztője, volt tagjai pedig Szofilkánics Judit, a Nyíregyházi Ukrán Önkormányzat elnökhelyettese és Margarita Ticsinina tanárnő voltak.
A verseny résztvevői 13 órakor ukrán és magyar zászlók alatt, transzparensekkel vonultak végig Budapest utcáin át a Duna-partra, hogy a 80. évforduló alkalmából adózzanak a Holodomor áldozatai emlékének. A kis parkban, a görög és az örmény emlékhely közelében álló ukrán emlékjelnél Hartyányi Jaroszlava, Jurij Muska nagykövet és Mihajlo Ratusnij beszélt, és helyezte el a búzakalászokból font, gyászszalaggal átkötött koszorút, és gyújtotta meg az emlékezés gyertyáját. Az emlékjelnél Damján atya mondott engesztelő imát.
Ezt követően a résztvevők útja Csömörre vezetett, ahol már a negyedik alkalommal találkoztak a Glória Victis magyar hazafias szervezet veteránjaival, akik a kommunizmus 100 millió áldozatának emlékére létrehozott parkot gondozzák. Nem véletlenül került ebbe a parkba a Holodomor ártatlan áldozatainak emlékjele. Több megszólaló is beszélt erről: 56-os magyar veteránok és Magyarországon élő ukránok, aki azért jöttek, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait.
17 órakor a terézvárosi Szent Teréz római katolikus templomban Damján atya celebrálta a gyászmisét, majd a megjelentek meghallgathatták a Kárpátaljai Népi Énekkar előadásában felhangzó Requiemet.
A megemlékezés sorozat a Forrás vers- és prózamondó verseny eredményhirdetésével és a díjak átadásával ért véget.

Tudósítónktól