№4(124)
október - december
2013 év

Dr. Latorcai Csaba köszöntője Az 1932-33. évi ukrajnai éhínség 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Elnök Asszony, Kedves Jelenlévők!

Napjainkban gyakran halljuk a közéletben, hogy milyen fontos, kiemelt szerep „hídnak” lenni és a Magyarországon élő nemzetiségekre is használjuk ezt a terminológiát.
A magyarországi ukrán nemzetiség is ilyen híd-szerepet kíván betölteni azzal, hogy tevékenységével elősegíti Európa e két állama közötti kapcsolatok elmélyítését és valós tartalommal való megtöltését. Egy erős öntudatú és magas kulturális színvonalú közösség természetes igénye, hogy alkalmakat teremtsen saját kohéziójának az erősítésére és nemzeti tartalmú megemlékezések szervezésére.

A mai együttlét is egy ilyen alkalom. Ha népeink történelmét megvizsgáljuk láthatjuk, hogy szembetűnően közös vonás az, hogy a szabadságért bármire képesek. A hazájukból elüldözöttek nyugodtan kérhettek menedéket a másiknál már a középkortól. A népek öntudatra ébredésekor az ukrán nép szellemi nagyságai szívesen merítettek magyar barátaiktól, szívesen keresték fel hazánk reformkívánó fővárosát.

Ez az egymás iránt érzett szolidaritás a közelmúltban csak még inkább felerősödött. A függetlenségét visszanyerő, önálló Ukrajnát Magyarország az elsők között ismerte el és nyújtotta baráti jobbját. Annak is a tíz éves évfordulója van, hogy a magyar Országgyűlés határozatban ítélte el az 1932-33. évi ukrajnai éhínséget és nyilvánította népirtássá e pokoli tetthez vezető zsarnoki akaratot. Engedjenek meg egy rövid részt a határozatból.

„Az Országgyűlés újólag kinyilvánítja, hogy a Magyar Köztársaság tilalmaz és elítél minden olyan politikát, amely valamilyen nemzeti vagy etnikai kisebbséget, vagy kisebbséghez tartozó személyt nemzetiségi hovatartozása miatt üldöz, bántalmaz, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, illetve valamely kisebbség erőszakos ki- és áttelepítésére irányul.”

Ebből a megvilágításból is indokolt, hogy Magyarország Kormánya különleges értékként tekint hazánk több évszázadon átívelő sokszínűségére. A nemzetiségi kultúrák tudatos ápolása azonban nemcsak nemzetközi kötelezettségvállalás, hanem hosszú távú nemzeti érdekünk is. Fontos, hogy a hazánkban élő nemzetiségek megfelelő színvonalú intézményhálózattal és erős közösségekkel rendelkezzenek kulturális önazonosságuk megőrzése és erősítése érdekében. Magyarország folyamatosan biztosítani kívánja a nemzetiségek intézményeinek működéséhez szükséges anyagi forrásokat az anyaország támogatása mellett, ezzel segítve őket kulturális autonómiájuk kiteljesítésében.

A két nép közös jövőjének tovább építésében újabb megállókhoz érkeztünk. Egyrészt újra megindultak azok a folyamatok, amelyek a két éve elakadt Kisebbségi Vegyes Bizottság új ülését valósítják meg a közeljövőben. Magyarország Kormánya kész folytatni a párbeszédet. Másrészt Horvátország példáján láthatjuk, hogy milyen sokat tehet egy uniós tagállam a csatlakozni kívánókért. Magyarország elkötelezett, hogy támogassa Ukrajna uniós törekvéseit. Így, a Magyarországon élő ukrán nemzetiség és az Ukrajnában élő magyar kisebbség már egy új életközösség, az egyesült Európa keretében tölthetné be híd szerepét.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Budapest, 2013.november 22.