Ukrán mesterek népművészeti kiállítása

Április végén mutatkozott be a budapesti Ukrán Kulturális és Dokumentációs Központban a Skribljak nevét viselő Vizsnicai Iparművészeti Kollégium alkotógárdája. A bukovinai vendégeket Hartyányi Jaroszláva, az Ukrán Országos Önkormányzat és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke mutatta be a jelenlévőknek. Elmondta, hogy a kollégium még a Monarchia idején, 1905. október 5-én nyitotta meg kapuit.
Az intézmény rövid történetét Dmitro Kozubovszkij, a kollégium igazgatója foglalta össze. A hasonló rendeltetésű iskolák között a második hely a vizsnicaiaké – mondta az igazgató. Fennállásának 108 esztendeje alatt többször is a bezárás veszélye fenyegette a kollégiumot. Először akkor, amikor a királyi Románia megszállta Bukovinát. Ekkor vesztek el a tanulók értékes faragványai és textíliái. Kozubovszkij elmondta, hogy csupán 1941 és 1945 között négyvagonnyi alkotást és munkaeszközt vittek el az intézményből, helyrehozhatatlan károkat okozva ezzel az ukrán népművészetnek: háború utáni áron számolva 1, 8 millió szovjet rubel volt a veszteségük.
Az igazgató utalt arra, hogy az oktatók fiatal nemzedéke a tehetséges diákokkal közösen felélesztette a térség ősi népművészeti hagyományait. A szovjethatalom éveiben azonban többször megpróbálták meghiúsítani az erőfeszítéseiket, burzsoá nacionalizmussal vádolták az iskola vezetőit, nem kímélve a vádaktól a legendás hírű, intézményalapító mestert, Vaszil Szkribljakot sem, aki egyébként írástudatlan volt, és már 1927-ben meghalt. Amikor Ukrajna még nem volt független, számtalanszor felvetődött a vizsnicai kollégium bezárása, mert az aktuális hatalomnak nem tetszettek tevékenységük eszmei és művészi elképzelései, és tartottak egy olyan oktatási intézménytől, amely működését a hazafiságra és a népi kultúra megőrzésére alapozza. A függetlenség 20 esztendeje alatt azonban az iskola óriásit fejlődött, alapos szakmai képzést nyújtott a végzős diákoknak, akik odahaza és a határokon túl gazdagítják az ukrán művészetet – mondta Kozubovszkij.
Napjainkban Vizsnicában a diákok fafaragást, díszkovácsolást, ékszerkészítést, szövést, hímzést, a nemzeti motívumokat alkalmazó divattervezést, szabás-varrást, dizájnt, képzőművészetet és szakrajzot tanulnak – folytatta az iskola bemutatását az igazgató, hozzátéve, hogy Vizsnicában megtanítják a diákokat alkotó módon gondolkodni, olyan új ötletekkel előállni, amelyek a konkurencia tengerében is segítik a túlélést és a fejlődést. A diákok számtalan kiállításon mutatták be alkotásaikat Kanadában, Romániában, Csehországban és a világ más országaiban. Az intézmény múzeumában a diákok 17 ezer alkotását őrzik.

Inna Baricseva: Látjuk a díszítőművészet szintézisét

Ön szerint a vizsnicai diákok mely munkái tarthatnak számot a magyar közönség érdeklődésére?

 Szerintem minden darab érdekes. De beszélnünk kell az intézmény hatalmas muzeális állományáról. Hiszen ez adja a legkülönfélébb kiállítások – ékszerek, fafaragások – alapját. De be tudunk mutatni bútorokat, tálakat, baltákat, dobozokat is. Annyi anyagunk van, hogy egy egész kiállításra való hímzéssel, hímzett stólákkal is előállhatunk. Hogy nagy kedvencemről, a nyüstszövésről ne is beszéljek. Nézzük meg, hogyan is készülnek a divatos sálak! Harmonizáló színű, vékony cérnát használunk. Nagyon szépek a szőnyegeink és a gobelinjeink. Tulajdonképpen bármelyik műfaj elnyerheti a magyar közönség tetszését.

Honnan származnak a munkáikhoz felhasznált motívumok?

Bukovina több nemzet – román, magyar, lengyel – életterének határvidékén terül el. A helyi motívumok elég markánsan vannak jelen Bukovinában.  Tanúi vagyunk a díszítőművészet családi hagyományokra épülő sajátos szintézisének.

Szasko Hembik: „A világban nagyra becsülik a népművészetet”

„Ukrajna nagyon gazdag népművészeti hagyományokban. Minden régió sajátos arculattal rendelkezik. Vizsnicában nemcsak a kárpáti régió népművészeti hagyományait őrizték meg, hanem a Kijevi Rusz korából származó olyan népszerű művészeti ágakat is, mint az ötvösművészet, a díszkovácsolás, a fafaragás, a szövés és a népi hímzés. Tanúi lehetünk az ukrán nemzet eredeti alkotó fantáziájának, amelyet a Nyugat ma még nem ismer, a szovjet időszakban pedig hanyatlóban volt. Szerintem a magyar közönség számára érdekes lesz megismerni ennek a festői ukrajnai vidéknek a népművészetét”.

Petro Kozubovszkij: „Végzőseinkkel a világ számos országában találkozhatunk”

Ön szerint hogyan lehetne tovább népszerűsíteni a bukovinai népművészetet Magyarországon?

Szerintem ez csak a kezdet. Már többször beszéltünk Hartyányi Jaroszlávával arról, hogy szeretnénk elmélyíteni az együttműködésünket a magyarországi ukrán közösséggel. Rendezni kell a kapcsolatainkat a hazai alkotó közösségekkel is.

Hol találkozhatunk az Önök végzőseivel?

Szerte a nagyvilágban: az Egyesült Államokban, Kanadában, Argentínában, Venezuelában, Ausztráliában, Nyugat- és Kelet Európában. Nagyon sokan vannak Olaszországban és Bulgáriában is. Szerintem egy művész nem köteles szigorúan megszabott határok közt élni és alkotni, mert állandóan új élményekre van szüksége. Az ukrán művészek sokkal könnyebben mozognak majd a nagyvilágban, ha Ukrajna ez év novemberében aláírja a társult tagságról szóló megállapodást az Európai Unióval. Ma még nagyon sok nehézségbe ütközünk… A budapesti útra is 2 hónapig készültünk! Egy csomó papírt kellett összeszedni, hogy kihozhassuk diákjaink 50 munkáját.

Vannak kapcsolataik külföldi kollégákkal?

Általában hasonló szintű oktatási intézményekkel állunk kapcsolatban Lengyelországban, Olaszországban, és néhány más országban. Működik a diákcsere programunk. Általában két-három diákról van szó, de ez is kapcsolat, amely gazdagíthatja a feleket. Mi például most felfedeztük magunknak Magyarországot, az itteni ukrán közösség pedig felfedezett bennünket. Megtapasztaltuk, hogy egy idegen országban is él egy nemzeti közösség, amely a segítségünkre lehet.

Lilija Hembik: „Ez a lélek ünnepe”

Egy művész felesége mit gondol, megérinti-e látogatók szívét ez a kiállítás?

 Ma mindenki, aki itt van, a lélek ünnepén érezheti magát. Nagyon megható érzés találkozni a népi kézművességgel. Hiszen az itt látott alkotások nem egy-két nap munkájának az eredményei, hanem több ezer óra odaadó és kitartó munkáé. Egyes darabok talán évekig is készülhettek! A kiállított művek valóban döbbenetesek. Hatalmas világnézeti és érzelmi információt hordoznak, jótékony aura veszi körül őket. Általuk érthetjük meg a csodálatos kárpáti táj művészetét és hagyományait. A kiállítás és a Vizsnicáról szóló film megtekintése után megértettem, hogy Ukrajna életének egy új lapja tárult ki előttem. Sajnos, még mindig nagyon leveset tudunk a tehetségeinkről. Jó lenne, ha gyakrabban hoznának nekünk ilyen gyönyörű kiállításokat. Tekintettel arra, hogy jómagam is egy hasonló irányultságú kollégiumban dolgozom, a jövőben szeretném valamilyen módon segíteni a vizsnicai kollégákat, kialakítani egy rendszeres partnerkapcsolatot, mert úgy látom, hogy az ukránok és a magyarok kölcsönösen tanulhatnak egymástól.