Kárpáti Vatra-2012

Kárpátalja és Ungvár számomra az a táj és város, amelyet az átlagnál talán jobban ismerek. A szovjet korszakban itt telepedett le a családom egy része, amely egyébként „ősidők óta” ezen a tájon, a mai Magyarország keleti határának két oldalán élt. Éppen ezért számomra nemcsak irodalmi, hanem családi esemény is volt a Vatra -2012.
A fesztivál első napja a találkozásoké volt. Különösen hosszú beszélgetést folytattam a Lengyelországban élő Kudlak-Fal Anna fiatal ukrán költőnővel. Sokat tudtam meg tőle arról, hogyan élnek ma az ukrán fiatalok Lengyelországban, és az is kiderült, hogy Anna nemcsak verseket ír, hanem a Hullán népdalkör tagjaként népdalokat is énekel.
A rendezvény két napja alatt rengeteg információhoz jutottunk. Mindet elsorolni lehetetlen, de különösen az emlékezetembe vésődött a Kárpátaljai Írószövetség elnökének előadása a helyi Irodalmi Múzeumban, ami tulajdonképpen egyetlen terem, helyben megjelent könyvekkel teli könyvszekrényekkel.
Gyermekkorom színhelyein egy rokonom, az Ungvári Egyetem tanára kalauzolt. Az ismerős utcákat járva ámulatba ejtettek a változások. Itt elsősorban nemcsak a külsőségekre gondolok, mert az életszínvonal változása sajnos nem jár együtt a szellemi felemelkedéssel. A kellemetlen benyomásokat azonban felülírta a vendéglátók szívélyessége. Végül is összességében pozitív, optimista érzésekkel hagytam el Kárpátalját.

Smorhun Oxana