№2(118)
április - június
2012 év

Vasárnapi iskola a Tordasi kalandparkban

2012. június 3-án a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület összevontan ünnepelte meg a Nemzetközi Gyermeknapot, a Pünkösdöt és a Vasárnapi Iskola tanévzáróját. Az iskola tanulói szüleikkel, a fiatal anyukák kicsinyeikkel és az ifjú korosztály a Budapesttől alig 30 km-re lévő Tardos község közelében található szabadidő központban pihenhettek és szórakozhattak. A kirándulást az Ukrán Országos Önkormányzat támogatásával a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület szervezte.
Meleg, napsütéses volt az idő, éppen olyan, amilyen a szabadba csábítja az embereket. A pihenni és kikapcsolódni vágyókat kalandpark, a legkisebbeket játszótér várta. A tavon lévő három sziget közül a legnagyobbat vették birtokba kirándulóink. A legjobban a gyerekek élvezték a körülményeket: figyelték a sirályok röptét, a békák és halak úszkálását a vízben, többen letelepedtek a pecázó papa mellé, sőt néhányan maguk is megpróbálkoztak a halfogással. A csúcspont – a kalandpark azonban még váratott magára.
A 2500 négyzetméteren elterülő parkban háromszintes akadálypálya várta az élményvadászokat. A legalsó 1,5 méter magas szint a legkisebbeké. Itt a 3 évnél alig idősebbek próbálhatták ki képességeiket. A második, 5 m magasan lévő szintet a nagycsoportos óvodásoktól kezdve a felnőttekig minden korosztály kipróbálhatta. A harmadik, 10 m magasra épített szintre már csak a legbátrabbak és legelszántabbak merészkedtek.
A gyerekek leginkább az első szinten vitézkedtek, néhányan felmerészkedtek a második szintre is, a felnőttek pedig a harmadikon mérték fel képességeiket.
Elismerés illeti az üzemeltetők magas színvonalú biztonsági rendszerét és mindenre kiterjedő figyelmét. Folyamatosan nyomon követték a gyerekek és a felnőttek mozgását a pályákon, és szükség esetén pillanatok alatt elhárították a kezdőkre és az ügyetlenkedőkre leselkedő veszélyt. A gyerekek arca ellentmondásos érzelmeket – örömöt, bizonytalanságot, félelmet, ámulatot és boldogságot – tükrözött.
A játszótéren a legkisebbek sem unatkoztak. Csúszdák, hinták, házikók között válogathattak, vagy a homokozóban „alkothattak”.
Amíg a gyerekek játszottak, a felnőttek hozzáláttak a főzési előkészületekhez. Tüzet raktak, előkészítették a híres-nevezetes ukrán vörös borscs „alkotóelemeit”: szelték a húst, gyalulták a káposztát, tisztították a krumplit, céklát, répát, aprították a hagymát, a kaprot és a petrezselymet. Mindenki vidáman, örömmel sürgött-forgott, így aztán a céklavörös borscsnak igazán „nem volt joga” rosszul sikerülni!
Itt jegyzem meg, hogy a vörös borscs a legnépszerűbb, évszázadokra visszatekintő hagyományokkal rendelkező ukrán főtt étel. Csontból főzött alaplébe kerül a hús és a zöldségek. Kezdetben a vörös borscs egyszerű, paraszti eledel volt, és csak az ünnepnapokon került bele hús. A savanyításhoz ecetes céklalevet, citromsavat, ecetet, friss paradicsomot vagy paradicsompürét használnak. Tálaláskor, illetve ünnepnapokon tejfölt is kínálnak hozzá.
Az igazi háziasszony napjainkban sem „főzi”, hanem „alkotja” a borscsot. Más-más íze van a mama, a feleség vagy a leány borscsának.
A piknikezők a borscs mellé kolbászt grilleztek és szalonnát sütöttek. Az ízletes és bőséges ebéd után előkerült a gitár, és ukrán népdaloktól lett hangos a táj.
Boldogok voltunk, hogy az egyesület által szervezett pikniken mesélhettünk a fiataloknak népünk hagyományairól, a nemzeti gasztronómia megbecsülése felé terelgethettük őket, felfedtük a felnövekvő nemzedék előtt a borscs készítésének titkait, az idősebbek pedig megbizonyosodhattak az elődöktől örökölt hagyományok éltető erejéről.