Az ukrán kultúra napja
Magyarországon élő honfitársaink február 26-án ünnepelték az Ukrán Kultúra Napját. Az ünnepség keretében megemlékeztek két kiemelkedő, XIX. századi ukrán irodalmár és közéleti személyiség, Leszja Ukrajinka és Markijan Saskevics születésének 140., illetve 200. évfordulójáról.
Az ünnepségsorozat Budán, a Dnyeszteri sellő almanach szerzőinek emléktáblájánál, a hagyományos koszorúzással kezdődött.
Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat (UOÖ) és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület (MUKE) elnöke elmondta az egybegyűlteknek, hogy a Magyarországon élő ukránok az 1998-as emléktábla állítás óta virágokkal tisztelik meg Saskevics, Holovackij és Vahiljevics emlékét. Jaroszlava asszony ez alkalommal is magával hozta a Dnyeszteri sellő ritkaságszámba menő egyik első példányát, amely a csodával határos módon rejtőzött a budapesti Széchenyi Könyvtárban.
- Nem tudom, van-e bárhol a világon még egy, az almanach tiszteletére állított emléktábla. Ennek a kis könyvecskének egyáltalán nem volt egyszerű az olvasókhoz vezető útja. Lvovban a cenzúra akadályozta a megjelenését. Később a kéziratot Bécsbe vitték, de ott is betiltották a könyvecske kiadását. Csak egy Nagy nevezetű budapesti cenzornak köszönhető, hogy miután átnézte a Lvovból kapott anyagot, azt írta az ajánlásában, hogy semmi akadályát nem látja a kiadásnak. Megtaláltuk ezt a feljegyzést a Magyar Országos Levéltárban – mondta Jaroszlava asszony. – A Dnyeszteri sellőben rutén népdalok, népi mondások, a szerkesztők versei és szerb népdalok ukrán fordításai szerepelnek. Azt feltételezzük, hogy az almanach kiadásának költségei egy szerb mecénástól származtak. Végül három különböző nemzetiség képviselői – három galíciai, nyugat-ukrajnai illetőségű szeminarista, egy magyar cenzor és egy Popovics nevezetű gazdag szerb – támogatásának köszönhetően jelenhetett meg 1837-ben megbecsült kultúrkincsünk, a Dnyeszteri sellő. Akkor ezen a helyen állt a Királyi Egyetemi Nyomda. A kiadvány 1000 példányban jelent meg. Ebből mindössze 200 jutott el az olvasókhoz, a többit elkobozta a lvovi cenzúra. Egy ilyen ritkaság tulajdonosa az Eperjesen élő Musinka professzor is. Ma a világon összesen legfeljebb tíz eredeti példányról tudnak. Lvovban pedig már múzeuma is van a Dnyeszteri sellőnek. Miért ilyen fontos nekünk ez az emléktábla? Mert megértettük, hogy a Dnyeszteri sellő és dicső eleink, Saskevics, Holovackij és Vahiljevics emlékezete addig él, amíg évente fejet hajtunk nagy tettük előtt. 1990-ben, amikor a MUKE megalakult, eldöntöttük, hogy évente megrendezzük Magyarországon az Ukrán Kultúra Napját. Mára már hagyománnyá vált ez az ünnep. De ki gondolta volna, hogy 174 év elmúltával is harcolnunk kell majd nyelvünkért? 2011-ben ezzel a szomorú ténnyel kell szembesülnünk Ukrajnában…
Az idén emlékezünk meg Markijan Saskevics születésének 200. évfordulójáról. Leszármazottai 1876-ig éltek Magyarországon. Tudjuk, hogy fivére, Anton Saskevics az osztrák seregben szolgált. Szolgálatai révén egy kis birtokhoz jutott Budán, és feleségül vette a szerb mecénás, Popovics lányát. Az ő leszármazottaik később a Balkánon telepedtek le. A Saskevicsek leszármazottainak egyik családja a horvátországi Szlavonszkij Brodban él, ahol sok etnikai ukrán is lakik. Ezért Horvátországban is megemlékeznek erről az ünnepről. Az Dnyeszteri sellő két új kiadást élt meg: először Ternopolban (1910, Ausztria-Magyarország), majd pedig a múlt század 60-as éveiben, az akkori szovjet Ukrajnában jelent meg. Az almanachban összegyűjtött dalokat, verseket és közmondásokat mindnyájan jól ismerjük, ami igazolja, milyen mélyen gyökereznek az ukrán nyelvben. Vajon lehet-e egy ilyen szép és ősi nyelv csupán „nyelvjárás” vagy „tájnyelv”? A kötet szerkesztői három új betűvel is gazdagították az ószláv ábécét. Nagy tiszteletet érdemel részünkről Markijan Saskevics, akit bíróság elé is állítottak a Dnyeszteri sellőért. Saskevics kiállt az ukrán nyelv létjogosultsága mellett. Én pedig azzal szeretném zárni előadásomat, hogy az ukrán nyelv élt, és élni fog! Köszönöm, hogy tisztelegtek ezeknek a nagy embereknek az emléke előtt.
Jurij Muska, magyarországi ukrán nagykövet szintén hangsúlyozta a Dnyeszteri sellő megjelenésének óriási kulturális jelentőségét abban a korszakban, amikor megteremtődött a modern ukrán nyelv irodalmi alapja. A nagykövet kitért arra, hogy a nyelvművelés nem korlátozódott az ország középső részeire, hanem a peremvidékeken – többek közt az Osztrák-Magyar Monarchiában – élő ukrán értelmiség is kivette a részét belőle. A szomszédos dualista monarchiában sokkal kedvezőbbek voltak az ukrán könyvkiadás körülményei, mint a cári Oroszországban, ahol 15 évenként adták ki a különféle, az ukrán nyelv használatát tiltó cári rendeleteket és körleveleket – hangsúlyozta Jurij Muska. Az eredeti korlátozott számára való tekintettel a nagykövet javasolta a Dnyeszteri sellő 1000 példányban történő reprint kiadását.
A budai koszorúzási ünnepséget követően a vendégeket az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központban tartandó műsoros irodalmi estre invitálták. A rendezvényen megjelentek az egyes régiók újonnan megválasztott ukrán önkormányzati képviselői, a MUKE aktivistái, az ukrán diplomaták, valamint az ukrán kultúra számos magyar tisztelője. Az est háziasszonya, Hartyányi Jaroszlava örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a magukat ukrán önkormányzati képviselőknek tekintő „deszantosok” bomlasztó kísérletei ellenére is telt házat vonzanak a MUKE és az UOÖ hagyományos rendezvényei. Jaroszlava asszony elmondta, hogy képviselőink továbbra is töretlenül hisznek abban, hogy jó ügyet szolgálnak, és szervezeteikben nincs megosztottság.
Leszja Ukrajinka születésének 140. évfordulójáról szólva, Jurij Muska nagykövet hangsúlyozta a költőnek a nemzeti kultúra térnyerési folyamatában játszott kiemelkedő szerepét, amely ugyanakkor túlmutat az irodalmon, mert egyszerre volt iránymutató közéleti személyiség, elkötelezett hazafi, olyan személyiség, aki új szellemi magasságokat nyitott meg az ukránok újabb nemzedékei előtt.
Ezt követően Drahomanova-Bartai Natália, Leszja Ukrajinka testvérének unkája emelkedett szólásra. Natália asszony beszélt a Drahomanov- és Koszacs- család rokoni kapcsolatairól, a nagy ukrán költőnő irodalmi és közéleti tevékenységéről, és arról, mennyire tisztelik emlékét Ukrajnában, valamint a MUKE és az UOÖ ez irányú kulturális kezdeményezéseiről.
A zenés irodalmi esten Lilija Hembik szólaltatta meg Leszja Ukrajinka költeményeit. A költőnő előtt tisztelgő saját versét mondta el Vaszil Ploszkina. Ljahovics Anna énekesnő az Álltam, és hallgattam a tavaszt kezdetű, megzenésített Ukrajinka verset adta elő Gereta Natália kíséretével. Hagyományosan színpadra léptek a MUKE vasárnapi iskolájának ifjú versmondói is.
A Nagy ukránok – Leszja Ukrajinka című dokumentumfilm (rendezője Román Viktyuk, narrátora Ada Rogovceva ukrán színésznő) vetítése előtt Hartyányi Jaroszlava emlékeztetett arra, hogy a Magyarországon élő ukrán közösség képviselői 2002 tavaszán ellátogattak az egyiptomi Alexandriában nemzetközi adományokból felépített múzeumba, ahol ünnepélyes külsőségek között avatták fel a Leszja Ukrajinkát ábrázoló domborművet, amelynek alkotója Bohdan Korzs ukrán szobrász. A költségeket a MUKE és az UOÖ kérésére a magyar állam állta.
Az Ukrán Kultúra Napjának keretében rendezett kiállításon mutatta be festményeit és grafikáit a Volinyban született, ma Magyarországon élő Oleszandr Hembik festőművész.
Tudósítónktól
