№4(108)
július - augusztus
2010 év

Választási előkészületek

Hivatalosan is megkezdődött a 2010-es önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások kampánya. Hartyányi Jaroszlava elmondta, hogy az ukrán közösség Budapesten és a régiókban is készül erre az eseményre. Jogosan gondoljuk, hogy a sikeres választásokat követően a már működő ukrán önkormányzatokhoz – Veszprémben, valamint Budapest XX. és XV. kerületében – újabbak csatlakoznak, mondta Jaroszlava asszony.
Az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke egyben nyugtalanságának is hangot adott azzal összefüggésben, hogy kétes eszközökkel kíván indulni a választáson a Viktor Rucsko nevével fémjelzett Kijevi Rusznak nevezett ukrán önkormányzat. A társaság 6 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen (Késmárkon, Ináncson, Abaújszántón, Abaújkéren, Forrón és Mérán), valamint a főváros XVI. kerületében gyűjti az elektorokat. Viszont a hivatalos statisztika szerint ezeken a településeken egyetlen ukrán sem él.
„Nem értjük, kinek az érdekében és milyen céllal létesülnek ezek a nemzetiségi önkormányzatok – adott hangot aggodalmának az UOÖ elnöke, majd így folytatta: Azt azonban tudjuk, hogy ezek a struktúrák ott jöttek létre, ahol nagy tömbben élnek cigányok. Egyértelmű, hogy a kezdeményezők azok a cigány vezetők, akiket a kvótarendszer kiszorított a saját nemzetiségi önkormányzatukból. Tisztában vannak a rendszer működésével, és fenntartások nélkül sértik meg a magyarországi törvényeket, lejáratva ezzel a Magyarországon élő ukránok közösségét. Négy évvel ezelőtt panasszal is éltünk emiatt a választási bizottságnál, de semmit sem tudtunk elérni, minek következtében most is hasonló szégyenletes folyamattal vagyunk kénytelenek szembenézni. Dmitro Tkacs, Ukrajna közelmúltban távozott nagykövete levelet is írt ezzel kapcsolatban a Külügyminisztériumba, amelyben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy fent nevezett helyeken nő a bűnözés, és bizonyos politikai erők hajlamosak lehetnek az ukránokat vádolni a bűncselekmények elkövetésével”.
 Az UOÖ elnöke úgy véli, hogy a törvénysértéseknek csak a választási törvény módosításával lehetne gátat vetni, szigorúbban ellenőrizve a kisebbségi jelöltek állításának mikéntjét. Az abszurdhoz közelít ugyanis az, hogy manapság a fenti ukrán nemzetiségi önkormányzatok képviselői egyetlen szót sem tudnak ukránul, fogalmuk sincs népünk kultúrájáról és hagyományairól, jegyezte meg szomorúan Hartyányi Jaroszlava, aki jól ismeri a kialakult helyzetet, hiszen 1999 óta vezeti az Ukrán Országos Önkormányzatot, és a 90-es évek elejétől, megszakítás nélkül irányítja a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesületet is. Kívánatos lenne, ha a választási bizottság figyelembe venné az igazi önkormányzatok véleményét, hogy a jelöltállítást ne a különféle fantom-szervezetekre, hanem a kisebbségi önkormányzatok országos szervezetére bíznák, véli Hartyányi Jaroszlava. Amennyiben sikerülne törvényileg érvényt szerezni ennek a követelménynek, a deszantos képviselők nem furakodhatnának be a nemzetiségi önkormányzatokba, lejáratva ezzel a helyhatósági választások eszméjét, és használnák fel az önkormányzatokat a saját és családjaik boldogulásához. A magyar politikai szókincs ismeri az „etnobiznisz” kifejezést. Ez a helyzet azonban nemcsak az ukránokat érinti, hiszen más nemzetiségi önkormányzatoknál is fellelhető. Példának okáért szlovén önkormányzat van alakulóban Kelet-Magyarországon. Egy 600 lelkes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban „lengyel”, „ruszin”, „szlovén” és „román” jelöltek készülődnek a választásra. Egyetlen hiányzó jelölés miatt csak „ukrán” önkormányzat nem alakulhat. És ez egy olyan faluban történik, ahol még ezren sem élnek.
„Vajon ez nem a törvény megcsúfolása”? – kérdezi felháborodottan az UOÖ elnöke.  – Tekintettel arra, hogy a fantom nemzetiségi önkormányzatok mögött álló szervezeti egységek nem tisztázták a helyzetet négy esztendővel ezelőtt, ma nagy a veszélye annak, hogy a könnyű pénz és a szabad lopás reményében újra jelentkezzenek a megélhetési képviselők, akiket nagyon nehéz lesz megállítani. A potenciális jelölteket azért ösztönzik az indulásra, hogy megválasztásuk esetén csúszópénzt fogadjanak el tőlük a „támogatásért”, ez pedig már egyértelműen a választások eredményének meghamisítása. Ha a kormány nem figyel fel ezekre a visszaélésekre, a Magyarországon élő ukránok csak egyet tehetnek: gondjaikkal az ukrajnai sajtóhoz fordulnak, bár legkevésbé sem szeretnének ártani az ország imázsának, amely második hazájukká vált. Szeretném remélni, hogy erre nem kerül sor”.