Egy könyv, amely közelebb hozhatja egymáshoz a magyarokat és az ukránokat

Június 3-án, az Ukrán Kulturális és Dokumentációs Központban mutatta be Molnár Béla, a KDNP alelnöke a pártja támogatásával készült ukrán-magyar-angol társalgási szótárt. A könyvbemutató ötlete Hartyányi Jaroszlávától az Ukránok Európai Kongresszusa és az Ukrán Országos Önkormányzat elnökétől és Dmitro Tkacs ukrán nagykövettől származott.
A bemutatón Molnár Béla hangsúlyozta, hogy az Ukrajnában – elsősorban Kárpátalján – élő, hiányos ukrán nyelvtudással rendelkező magyarok már nagyon régen várnak egy ilyen szótárra. De érdeklődés mutatkozik azoknak az ukránoknak a részéről is, akik szeretnék gyarapítani ukrán szókincsüket. Molnár Béla szerint ez a kis könyv is hozzájárulhat ahhoz, hogy megerősödjön annak a két nemzetnek a kapcsolata, amely sohasem harcolt egymás ellen.
A rendezvény rövid műsoros esttel és jó hangulatú fogadással ért véget. Színpadra lépett Ljahovics Anna, Hartyányi Nikoletta és Sztojka Vanessza Kárpátaljáról.
Molnár Béla interjút adott a Hromadának.
H.: Mi motiválta a leginkább párttársait, hogy támogassák egy ilyen társalgási szótár kiadását?
M. B.: Folyamatosan figyelemmel kísérjük a kárpátaljai magyarok életét, szeretnénk nekik segíteni mindenben, amiben csak tudunk. Támogatjuk őket abban is, hogy a soknemzetiségű szülőföldjük körülményei között is megtalálják a helyüket, és képességeikhez mérten a lehető legjobban kifejezhessék gondolataikat az adott közösségben. Erre pedig csak akkor van lehetőségük, ha megfelelő szinten beszélik az állam nyelvét. Ugyanakkor, bár megtanulnak ukránul, mégis magyarok maradnak, akik őrzik nemzeti kulturális értékeiket.
Nem osztjuk azoknak a véleményét, akik azt állítják, hogy egyes magyarok nem is akarnak megtanulni ukránul, mert megfelelő nyelvtudás nélkül képtelenség kapcsolódni az állam életébe, munkát vállalni. Még akkor sem, ha az illető megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezik, hiszen nem tud az állam nyelvén kommunikálni.
Miközben ilyen dolgokon töprengtünk, ránk kacsintott a szerencse két tehetséges, fiatal beregszászi nyelvtanárnő személyében, akik közül az egyik magyar nemzetiségű, és angol-magyar tanár, régi – ukrán – barátnője pedig ukránt és magyart tanít. Tőlük származik a háromnyelvű társalgási szótár ötlete. A szótár egyszerű szövegeit kezdetben maguk sokszorosították, de nem arattak vele túl nagy sikert.
Amikor tudomást szereztünk munkájukról, azt ajánlottuk, hogy készítenénk egy szép könyvet, olyat, amit szívesen vesz kezébe az olvasó, ami a szemet is gyönyörködteti… A könyv elkészült, kivittük Kárpátaljára, és átadtuk a beregszászi magyar II. Rákóczi Ferenc Főiskola rektorának. A munka azonban nem állt meg, már akkor és ott elkezdtük bővíteni a tartalmat.
Szeretném megosztani Önökkel a munka során szerzett érdekes tapasztalataimat. A szótár nem csak a magyarok, a nyelvtanárok, a tanulók és szüleik körében népszerű. Legalább annyira keresik az ukránok is, akik úgy gondolják, hogy magyarok között élve nem árt jól tudni magyarul.
H.: Miért éppen ezt a három nyelvet tartalmazza a szótár?
M. B.: Ha valaki ma bárhol a világon sikeres szeretne lenni, tudnia kell angolul. Magyarok között élő magyarként ugyanúgy kell tudnom angolul, mint egy ukránok között élő ukránnak. Esetünkben a három nyelv összetartozik, mert a globalizáció megköveteli az angol nyelvtudást, a lokális érdekek pedig a magyar és az ukrán nyelvet preferálják. A két szerény, fiatal tanárnő-barátnő nagyon jó ötletet valósított meg. Az, hogy nevük felkerült a könyv borítójára, újabb közös munkára ösztönzi őket.
H.: Molnár úr, a KDNP alelnökeként mit tudna mondani nekünk a Fidesszel közös nemzetiségi politikájukról? Milyen kapcsolatokat kívánnak kialakítani a magyarországi nemzeti kisebbségekkel, köztük az ukránokkal?
M. B.: Szászfalvi László nemzetiségi államtitkár református lelkész. Kiváló ember, aki képes azonosulni a magyarországi nemzetiségek gondjaival. A szótár kiadásához hasonló akciókkal is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy hasznára legyünk mind az Ukrajnában élő magyaroknak, mind pedig a nálunk élő ukránoknak. Az is előfordulhat, hogy az idegen nyelvi közegben élő ukránoknak is segíthetünk abban, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket.
Nekünk nem okoz gondot a nemzetiségek nyelvhasználata, éppen ellenkezőleg, örülünk annak, hogy az itt élő ukránok beszélhetik anyanyelvüket, gyarapíthatják szókincsüket, mert a magyarországi nemzetiségek színes palettája egymás értékeinek gazdagítását szolgálja. Ez által csak gazdagodik a Kárpátok régiója, amely ilyen sok, különböző kulturális érték együttélésének ad otthont.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a kárpátaljai magyar közösség és a kárpátaljai ukránok sohasem háborúztak egymás ellen, és kapcsolataikat nem terhelték különösebb feszültségek. Csak azt mondhatom, hogy építsük bátran tovább sok évszázados hagyományos kapcsolatainkat, mutassunk példát a Kárpát-medence más nemzeteinek abban, hogy ha lehetséges ilyen színtű együttélés magyarok és ukránok között, akkor más szomszédnépek is élhetnek békében és egyetértésben.
Köszönöm a beszélgetést.

Az interjút lejegyezte: Ploszkina Vaszil