№3(107)
május - június
2010 év

Találkozás a horvátországi ukránokkal

foto

A horvátországi ukrán közösség és a vukovári Iván Franko Kulturális-ismeretterjesztő Társaság meghívásának tett eleget Hartyányi Jaroszláva, az Ukránok Európai Kongresszusának és a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzatnak az elnöke, aki június 4-5-én részt vett a Horvátországban élő ukránok III. Központi találkozóján. A találkozó idején számos, a különböző városokban és régiókban működő 11 horvátországi ukrán közösség által fémjelzett esemény zajlott.
Hasonló rendezvényeket egyébként évente tartanak az egykori délszláv köztársaság városaiban és falvaiban: Lipovjaniban, Kanezsban, Szlavonszki Brodban és Vukováron. Az említett településeken nagyobb lélekszámú ukrán közösség él. A Horvátországban élő ukránok lélekszáma megközelíti a 4 ezer főt, akiknek ősei Galíciából és Kárpátaljáról érkeztek a XVIII.-XIX. században, de vannak közöttük 90-es években, a Szovjetunió széthullása után érkezett emigránsok is.
Hartyányi Jaroszláva utalt arra, hogy a horvátországi ukránok az utóbbi években – a ruszinoktól történt különválás óta – mintha többet tennének a közösség összekovácsolásáért. A ruszinok egyébként egyre hangsúlyosabban különböztetik meg magukat, kultúrájukat és nyelvüket az ukránokétól, és a különválás előtt a források is meglehetősen egyenlőtlenül oszlottak meg az ukránok és a ruszinok között. Lényegében az ukránok csak maradékelven juthattak hozzá nagyon kevés pénzhez, ami egyáltalán nem volt elég rendezvényeik lebonyolításához.
Hartyányi Jaroszláva elmondta, hogy már régen szerette volna megismerni a horvátországi új ukrán közösségek vezetői és a fesztivál részvevőit, a Boszniai Szerb Köztársaságban és Hercegovinában élő ukránokat, valamint a szerbiai Ukrán Nemzeti Tanács képviselőit.
A vukovári rendezvény szentmisével kezdődött, majd tisztelegtek Iván Franko irodalmi és tudományos öröksége előtt. A vendégek megtekintették Szlávka Pliska képeit, és részt vettek Okszana Martinyuk ukrán tankönyvének bemutatóján és egy zenés irodalmi esten.
Június 5-én, a Vukovár melletti Borovo falu nagy mozitermének színpadán bemutatkoztak a horvátországi ukrán amatőr művészegyüttesek.

A szereplők mély benyomást gyakoroltak rám, mert ismerem szervezési és emberi problémáikat. Nem volt könnyű túlélni a balkáni háborút, a ruszinoktól történő különválást. Máig nincs otthona a közösségnek… A nehézségek ellenére mégis együtt maradtak, próbálnak a remek tánccsoportok, új énekkarok alakultak. Látom, hogy szakmai segítségre van szükségük. Kellenének a jó koreográfusok és kórusvezetők. Meghatott, mennyire őrzik idegenben az anyanyelvüket, nemzedékről nemzedékre adják át ezt a tudást gyermekeiknek. Gondoljunk bele, hogy némely családnak már a hatodik-hetedik nemzedéke él idegen nyelvi közegben – mondta Hartyányi Jaroszláva.

A szerb-horvát háborúban a legtöbbet Vukovár és környéke szenvedett.
- A város romokban hevert. Amikor egyesületi helyettesemmel, Oleg Turikkal annak idején itt jártunk, a város teljesen néptelen volt. Másfél évtizeddel ezelőtt Vukovár a náci pusztítás utáni, fehéroroszországi Katinyra emlékeztetett… Vukovár újjáépítése azt jelzi, hogy a város él, és nem adta meg magát. Egykori lakói – az ukránok is – visszatérnek – tette hozzá Hartyányi Jaroszláva.

Ploszkina Vaszil