№5(103)
szeptember-október
2009 év

Nagyszabású megemlékezés Münchenben

Sztepan Bandera tragikus halálának 50. évfordulójára emlékeztek Münchenben a világ ukránjainak képviselői. A merénylet áldozatául esett népvezér előtt tisztelegtek a Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ukrajnában és Ausztráliában élő ukránok.
Sztepan Bandera tragikus halála évfordulójának előestéjén a müncheni időjárás nem kényeztetett bennünket. Csütörtökön, a merénylet elkövetésének 50. évfordulóján a városban leesett az első hó. Abban bíztunk, hogy az időjárás kedvezőbbre fordul. Mindhiába…
A megemlékezés 14 órakor kezdődött. A vendégek a Waldfriedhof temető bejáratánál gyülekeztek. Honfitársaink különböző európai országok rendszámait viselő buszokból és autókból szálltak ki. Összeállt a menet, és szemerkélt a hideg eső.
Az 500-800 főből álló menet méltóságteljesen vonult a sír felé, a torontói Baturin fúvószenekar gyászzenét játszott. A menet élén lobogtak a kék-sárga nemzeti zászlók és a vörös-fekete lobogók. Az ősz színeiben pompázó fasorban haladtunk Sztepan Bandera sírja felé.
Részt vettek a megemlékezésen Bandera családtagjai is: mind az öt unokája, és a Kanadában és Németországban élő rokonok. Ott volt a menetben az UPA veteránja, Jaroszlava Fil asszony, Bohdan Sarko és sokan mások.
A síron tizenöt szervezet helyezte el koszorúit. Sztepan Bandera sírjánál beszédet mondott Petro Krik atya, Sztepan Romanyiv, Jaroszlav Jarmilko, Ukrajna müncheni főkonzulja, Aszkold Lozinszkij és Jevhen Csolij (az Ukránok Világkongresszusának képviseletében), valamint Fil asszony, az UPA veteránja. Mindannyian kiemelték, milyen követésre méltó, erős jellem volt Sztepan Bandera már fiatalon, diákkorában is. Mindvégig szilárdan kitartott az ukrán függetlenség eszméje mellett. Felidézték a bíróságon elmondott briliáns beszédét, és beszéltek arról is, milyen szerető családapa és férj volt, nagy kár, hogy nem tölthetett elég időt a családjával.
A család nevében Bandera unokája, a korábban Torontóban, néhány éve azonban már Ukrajnában élő Sztepan szólt az egybegyűltekhez.
A temetőben forgatott a kijevi 1+1 tv-csatorna, de úgy tudom, hogy Ukrajnában minden televíziós állomás hírt adott a müncheni megemlékezésről.
A világi megemlékezés este 7 órákor kezdődött az Anton Fingerle Bildungszentrum épületében. A hivatalos megnyitót Andrij Hajdamaka, az Emlékbizottság elnöke tartotta. Érdekes, tartalmas és rövid előadást tartott Sztepan Romanyiv, az ukrán nemzeti felszabadító mozgalom vezetőségének elnöke és Oreszt Kucan, Sztepan Bandera unokája ukrán és német nyelven. Itt jegyzem meg, hogy Oreszt nagyon hasonlít a nagyapjára.
A megemlékezés műsoros részében színpadra lépett Tarasz Konoscsenko, a mannheimi opera basszistája, akit Tarasz Jascsenko kísért zongorán.
Bemutatkoztak az emigrációs szervezetek égisze alatt működő ukrán művészek és amatőr együttesek Angliából, Kanadából és Németországból. A műsort a Baturin zenekar zárta.
Az Emlékbizottság nevében az Angliából érkezett Petro Lapcsak mondott köszönetet az előadóknak és a koncert szereplőinek. A megemlékezés az ukrán Himnusz eléneklésével ért véget.

Maricska Halaburda-Csihrin