Az elorzott név
Ha a vörös hadsereg menetelése nem az Elbánál, hanem a Szajnánál, a Temzénél vagy a Potomac-nál ért volna véget, akkor ma „orosznak” nevezhetnénk egész Európát, sőt talán az egész világot.
Oroszországot Moszkoviának nevezték
Az ukrán nemzet nevének – és önmeghatározásának – története évszázadok óta talán a legélesebben felvetődő kérdése nem csupán Európa és a világ történettudományának, hanem az etnológiájának, egyház- és eszmetörténetének, s ami a legszomorúbb – politikai életének.
A birodalmi, soviniszta álláspontra helyezkedő orosz történészek minden kétséget kizáró törekvése, hogy önös érdekből kisajátítsák az ukrán nemzet nevét és önmeghatározását (Rusz, ruszok, ruszinok, antok) és a „szlávok” etnikai meghatározást. Ha a vörös hadsereg menetelése nem az Elbánál, hanem a Szajnánál, a Temzénél vagy a Potomac-nál ért volna véget, akkor ma „orosznak” nevezhetnénk egész Európát, sőt talán az egész világot.
Nyilvánvaló tény, hogy az oroszországi birodalmi körök a Rusz elnevezéssel együtt szeretnék kisajátítani az ukránok egész történelmét, anyagi és szellemi kultúráját. Amit pedig lehetetlen elorozni, azt a nagyorosz hivatalosság igyekszik kitalációnak, mítosznak, nem létezőnek, legjobb esetben valami olyasminek tekinteni, aminek semmi köze sincs a szláv gyökerekhez. Első esetben hellenitáknak, árjáknak, pelazgoknak, őspelazgoknak, második esetben szkítáknak és kimmereknek nevezik őket.
Íme, egy szembeötlő és jellemző példa: Delamarre az Un people evropeen…oublie devant i’Historie című memoárjában felvilágosította a franciákat, hogy a moszkoviták és a ruszinok, illetve oroszok teljesen különböző népek. A ruszinokat (vagy ruténokat) ruszinoknak és ruszoknak (Russeiens et Russes) nevezték, és a moszkoviták a XVIII. században beleegyezésük nélkül sajátították ki a nevüket, hogy jogalapot teremtsenek e nemzet vagyonának megszerzésére. Tehát az orosz és moszkovita manapság ugyanazt jelenti, pedig a valóságban egészen más nevet és nemzetet takar. Ez a keveredés tette lehetővé a moszkoviták számára, hogy kisajátítsák a ruszinok történelmét. A történettudomány – jegyzi meg Delamarre – nem feledkezhet meg arról, hogy I. Péter hatalomra kerüléséig az a nemzet, amelyet ma orosznak nevezünk, moszkovitának nevezte magát, hazáját pedig Moszkoviának.
Franciaország és Európa még a XVIII. század végén is képes volt különbséget tenni Rusz és Moszkovia között. A változások csak azután következtek be, hogy a pétervári hatalom minden tőle telhetőt megtett az elnevezések összeolvasztása érdekében. Idézzük fel a valóságot, amely lehetővé teszi az eljövendő veszélyek előrejelzését. Tekintsünk el a ruszok, ruszinok (minden kétséget kizáróan szlávok) és a moszkoviták – akiknek szláv eredete több mint kétséges – nevének önkényes összeolvasztásától.
Az ukrán nemzet önmeghatározásának több mint ezeréves története a Rusz elnevezés első említésével – 839, Bertini Krónika – kezdődött, és az 1940-es évek végéig tartott. (1949. augusztus 28-án számolták fel a görög katolikus egyházat Kárpátalján, 1950. április 28-án pedig a Csehszlovákiához tartozó Eperjesen.) Ezek után a kárpátaljai ruszinok többsége „ukránként” határozta meg önmagát, az Eperjes környékiek pedig szlovákokként jegyeztették be magukat.
1169-ben Andrij (Jurijovics) Boholjubszkij (Boholupszkij) Vlagyimir-Szuzdali fejedelem lerohanta és kirabolta Kijevet, az akkori Kelet-Európa leggazdagabb városát. Kijev nem élt meg ilyen rombolást sem az 1240-es tatárjárás, sem a krími tatárok 1482-es betörése, sem a moszkvai bolsevikok 1918-as és a németek 1941-es inváziója idején sem. Az okot az a megalkuvás nélküli hatalmi harc szolgáltatta, amely a kelet-európai uralomért folyt a régi birodalmi központ, Kijev – 964-ben, Hódító Szvjatoszláv idején vált azzá – és a Rosztov és Szuzdal térségében létrejött agresszív új hatalom között. Ez a vidék 1132-ig a Kijevi Birodalom elmaradott, gyarmati peremvidéke volt.
A nagyratörő birodalmi ambíciókkal rendelkező ifjú ragadozó nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy tekintélyes névvel ruházza fel születendő birodalmát. Kezdetben vala a Vlagyimiri Nagyfejedelemség. S ha már nagyfejedelemség, akkor a fejedelem is nagyfejedelem kell legyen, 1169-ig ugyanis csak a kijevi trónus birtokosa viselhette a nagyfejedelmi titulust.
A névért folytatott harc nem minden átmenet nélkül kezdődött el. A tatár elnevezés hosszú időn át féken tartotta a szuzdaliak (Zaliszja) nagyhatalmi törekvéseit. Mi több, a nevezett állam sokáig egy másik birodalom, az Aranyhorda egyik táborhelye volt. 1480 után azonban a magát Moszkvai Nagyfejedelemség néven meghatározó szuzdaliak rendkívül agresszívan léptek fel, ami a XVI. század elején a Moszkva – a harmadik Róma meghatározásban öltött testet. Magát az eszmét Filofej szerzetes fogalmazta meg, és ez előre vetítette Moszkva világi hatalmát (északi szomszédunknál máig ez a valóság). Ekkor szedték elő a kijevi óbirodalom „archívumából”, valójában pedig egyszerűen ellopták az egykor élt ukránoktól a Rusz nemzet-meghatározást. Ezt az állítást számos dokumentummal, illetve a XII. és XV. század között történt, jól dokumentált eseménnyel támaszthatjuk alá. 1133 és 1200 között, a különböző krónikákban, pontosabban feljegyzésekben hozzávetőleg legalább 20 alkalommal említik a Rusz és ruszok megnevezést, és az említések kivétel nélkül minden egyes esetben a mai Ukrajna területére vonatkoznak. 1200 és 1300 között legalább 12 alkalommal említik Ruszt és a ruszokat, és szintén Ukrajnára vonatkoztatva. Nyilvánvaló, hogy ide soroljuk az ukrán Zakerzóniát is – Lengyelország kizárólag ukránok lakta területe – hiszen az akkoriban hatalmas Voliny-Galíciai Fejedelemség (1253-tól királyság) határai messze túlnyúltak Ukrajna jelenlegi nyugati határainál.
Kelet-Európa politikai arénájába belépett Moszkva, amely Danilo Olekszandrovics uralkodása idején (1276-1303) függetlenedett a Kljazma menti vlagyimiri fejedelemségtől, Iván Kalita hatalomra kerülésével pedig uralma alá hajtotta az egész Zaliszját. 1547-ig a moszkvai államot hivatalosan Moszkvai Nagyfejedelemségnek, 1721-től Moszkvai Cárságnak, később pedig már Orosz Birodalomnak nevezték. A Moszkva, Maszkovia, ukránul a Moszkovscsina etnikai megnevezések gyorsan polgárjogot nyertek, és egészen a XIX. század második feléig voltak használatban.
Julia Terticsna egyetemi hallgató
Ukrainszke Szlovo, 7. szám, 2009. február 18-24.
