Egykori diáktársak találkozója

A konferencián találkoztak a Szegedi Egyetem szlavisztikai tanszékének egykori hallgatói, akik az ország különböző részéről látogattak az alma mater-ba. A találkozás mindenkit megérintett, és nem véletlenül, hiszen az ember életének legboldogabb korszakát jelentik a diákévek.
A találkozó célja a tanszék fennállása 15. évfordulójának megünneplése volt. Az esemény vendégei között a régi diákok mellett ott voltak a maiak is.
Az egykori hallgatókat házigazdaként köszöntötte Kocsis Mihály tanszékvezető és Sajtos Natália ukrán nyelvtanár. Az érdekes találkozó megszervezéséből a fiatalabb tanárok is kivették a részüket.
A vendégek megismerkedtek az intézmény legfrissebb szakmai eredményeivel, beszélgettek egykori tanáraikkal és diáktársaikkal, felemlegették a diákéveket. Név szerint sorolták azokat a társaikat, akik személyesen nem lehettek jelen, de e-mail-ben elküldték üdvözletüket és jókívánságaikat. Ezen a novemberi estén a leggyakoribb kérdés volt az „emlékszel?” A fiatalok és a tanárok egyaránt elérzékenyültek a kellemes emlékek, a kötetlen beszélgetések, a sorsokban bekövetkezett döbbenetes változások hallatán. Az egykori diákoknak kellemes meglepetést szerzett a kar életét bemutató fotó-tárlat. Érdekes volt belenézni a ma már akár „régiségnek” is tekinthető egykori dolgozatokba is.
A beszélgetések fő témáját az szolgáltatta, hogy a végzősök többsége a szakmájában dolgozik, de a „pályaelhagyók” is hasznát veszik a gyakorlatban ukrán nyelvtudásuknak.
Antal Gabriella például elmondta, hogy egy cégnél dolgozik kereskedelmi asszisztensként. Az a dolga, hogy olyan országok képviselőivel tartsa a kapcsolatot, mint Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország és Bulgária. Ebben a munkakörben a nyelvtudás elengedhetetlen követelmény.
Budacsik Vira a határőrségnél volt tolmács, majd az átszervezések után rendőrségi tolmácsként folytatta. Ladányi Erzsébet egy nyelviskolában tanít ukrán nyelvet, csoporttársa és legjobb barátnője, Antoskiv Halina aspirantúrában folytatta tanulmányait. Most harmadéves a szlavisztikai karon.
Hanzsa Eugénia, miközben elméleti és gyakorlati tudását gyarapította az egyetemen, már alkalmazta is megszerzett ismereteit: tolmácsként dolgozott és dolgozik most is. Stefuca Viktória is befejezte az aspirantúrát, és most írja a disszertációját.
Ebből is látszik, hogy a színvonalas képzés eredményeképpen szakemberként és egyénileg is kiteljesülhet az ember személyisége. Nem hiába mondják, hogy „ahány nyelv, annyi ember”.
Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a szlavisztikai tanszék végzősei jelentik az összekötő kapcsot a két nyelv és a két ország között, mert ők az elsők, akik tudományos szinten járultak hozzá az ukrán nyelv megismertetéséhez és népszerűsítéséhez Magyarországon.
A meghívott vendéget közt volt Hartyányi Jaroszláva, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke is. Beszédében támogatásáról biztosította a végzősök hasznos tevékenységét, és reményét fejezte ki az ukrainisztika további erősödésére vonatkozóan. Jaroszláva asszony hangsúlyozta, hogy a jövőben is ösztöndíjjal támogatják a tehetséges diákokat. Ezen túlmenően ösztöndíjat kapnak azok a fiatal diplomások is, akik az ukrán történelem időszerű témáinak – többek közt az éhínség témakörében – kutatására vállalkoznak.
A távlati terveket illetően az UOÖ nemcsak a Szegedi Egyetem szlavisztikai tanszékét szeretné támogatni, hanem más olyan oktatási intézményeket is, ahol tanítják az ukrán nyelvet.

Ruszinkó Nelli