Iván Frankóra emlékeztek a Józsefvárosban

A VIII. kerületi ukrán önkormányzat színvonalas műsoros est keretében emlékezett meg november 15-én Iván Frankóról. Történelmileg úgy alakult, hogy az ukránok Tarasz Sevcsenkót tekintik váteszüknek és szellemi atyjuknak. Iván Frankót pedig jogosan nevezik a nemzet nevelőjének, hiszen hosszú éveken át nemcsak verseket és prózai műveket, hanem lelkesítő publicisztikákat is írt.
Az írót nem ismerő magyar vendégeknek Stefuca Viktória és Uhrin Dana mutatta be röviden az ukrán költő, író és közéleti személyiség munkásságát. Idéztek – ukránul és magyarul – a magyarországi értelmiséghez címzett, az országban élő ruszinok-ukránok védelmében írt, 1896. június 15-én kelt leveléből.
Hartyányi Jaroszláva, a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnöke köszöntőjében úgyszintén beszélt Iván Franko életéről, külön kitért a magyar tudósokkal és írókkal fenntartott kapcsolataira. Jaroszláva asszony gratulált a józsefvárosi ukrán önkormányzatnak, hogy a szívükön viselik a költő emlékének ápolását kerületükben. Köszönetet mondott a vendégeknek, többek közt Szunai Miklósnak, az Ökocentrum Rt. vezérigazgatójának, az egyes helyi ukrán önkormányzatok vezetőinek azért, hogy megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Hartyányi Jaroszláva, élve az alkalommal, átadta az Ukránok Világkongresszusának magas kitüntetését Kravcsenko Györgynek, az UOÖ első elnökhelyettesének, a komáromi ukrán önkormányzat vezetőjének. „A kultúra hídját építjük Ukrajna és Magyarország között. Iván Franko kapcsolatban áll sok magyar közéleti személyiséggel, és védelmet kért tőlük a hágókon túli ukrán testvérei számára. A magyarországi ukránok ma nem szorulnak ilyen védelemre, mert erre való a törvény. Ugyanakkor sokat jelent nekünk nagylelkű magyar barátaink támogatása, azoké, akik tisztelik kulturális és nemzeti hagyományainkat” – mondta az UOÖ elnöke.
A Kárpátaljai Népi Énekkar Natália Petit-Kravcsuk vezetésével előadta az Ősz című dalt, melynek szövegét Iván Franko írta, valamint több olyan dalocskát, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a lemkek, huculok és bojkok (ukrajnai népcsoportok) körében. Ezek közül számosat még ma is énekelnek a Kárpátok északi, déli és keleti lejtőin élők.
Ezen az estén sem maradhattak el tüzes táncok: az ukrajnai hegyvidéket idézők csakúgy, mint a magyar verbunkos és csárdás. A talpalávalót két hegedűből, nagybőgőből, klarinétból, cimbalomból és harmonikából álló népi zenekar szolgáltatta. Alighogy felhangzottak az első akkordok, a közönség a dal vagy a tánc ritmusában tapsolt az előadóknak. Miközben a kortárs kritikusok vitatkoznak a népművészetről, egy eltérő kultúrkörhöz tartozó közönség mégis ösztönösen ráérez azokra a kincsekre, amelyek ma is elevenen élnek a nép körében. Minél több bennük a mély emberi érzés, a lelki nyitottság, annál tovább őrzi őket az emberi emlékezet. Már nem érdekes, hogy ki, mikor és hol alkotta ezeket a műveket. Csak az a fontos, hogy vidámságukkal vagy mélységükkel hatni tudnak a lélekre, ezért kedveli őket az idősebb nemzedék. Bárcsak Ukrajnában is így vonzódna az ifjúság ehhez a kultúrához, akkor talán az ország sem lenne olyan siralmas állapotban… Ezért kell nekünk erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy ébren tartsuk az ukrán összejövetelek, lakodalmak, keresztelők, egyházi ünnepek népi hagyományát, hogy keressük a közvetlen kapcsolatot Istennel, aki az összetartás és a szeretet nyelvén szól hozzánk. Ha rátalálunk erre az erkölcsi tartóoszlopra, fennmarad nemzetünk.

Tudósítónktól