Honfitársaink szeptember 18-án, reggel 9 órakor a budapesti Sevcsenko szobor előtt gyülekeztek, hogy megemlékezzenek az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatairól, és átadják az emlékezés - Ausztráliából útnak indított - kiolthatatlan lángját a következő fogadó országnak. A nemzetközi akciót 2008-ban kezdeményezte az Ukránok Világszövetsége az éhínség 75. évfordulója kapcsán. A közös projektben részt vesz az ukrán külügyminisztérium, az ukrajnai területi nemzeti-hazafias szervezetek, egyházak és állami intézmények, többek közt a külföldi diplomáciai képviseletek. A Kiolthatatlan láng 33 országba jut el, így tisztelegve a bolsevik terror által az anyaországban elpusztított milliók emléke előtt.
Az akció ez év április 6-án indult Ausztráliából, és azóta stafétaként megy év végéig országról országra. Novemberben érkezik meg Ukrajnába, az állami megemlékezésekre.
Sztefán Romanyiv, a Világszövetség elnöke által megfogalmazott, „Ukrajna emlékezik, a világ tájékozódik” címet viselő felhívás többek közt kitér arra, hogy „75 esztendő telt el azóta, hogy békeidőben, a világ talán legjobb termőföldjével rendelkező országban embermilliók sorsa tört derékba. Ukrajna Külügyminisztériuma és az Ukránok Világszövetsége közös cselekvésre szólít minden ukránt, hogy személyesen rója le kegyeletét az 1932-33-as ukrajnai éhínség több millió áldozatának emléke előtt és járjon közbe annak érdekében, hogy ezt a tragédiát népirtásnak ismerje el a világ közvéleménye. Folyamatosan emlékeztetni kell történelmünknek erre a szomorú korszakára, hogy a világ végül emberiség elleni bűntettnek ismerje el ezt a gaztettet. Ne elégedjünk meg az évfordulókkal! A Kiolthatatlan láng szerte a világon fellobban azok szívében, akik a sztálini rendszer 7-10 millió áldozata nevében keresik az igazságot”.
A Magyarországon élő ukránok szeptember 18-án fogadták a lángot Budapesten. A fáklyát Markijan Lubkivszkij, Ukrajna horvátországi nagykövete hozta a szomszédos országból. Miközben átadta a lángot magyarországi kollégájának, Dmitro Tkacsnak, Lubkivszkij megjegyezte, hogy az ukrán nép tragédiáját jelképező fáklya Szerbia érintésével érkezett Zágrábból Budapestre. Dmitro Tkacs kitért arra, hogy az emlékezés lángja Ukrajna szomszédjának földjére érkezett, abba az országba, ahol a 75 évvel ezelőtt történt tragédia valóban élénk visszhangra és együttérzésre lelt az emberek között. A nagykövet elmondta, hogy év végén a magyar fővárosban emléktáblával tisztelegnek az ukrajnai éhínség áldozatai előtt.

Hartyányi Jaroszláva, a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnöke emlékeztetett arra, hogy 2003-ban a magyar Országgyűlés határozatban fogalmazta meg álláspontját az ukrajnai éhínségről, a sztálini rendszer által végrehajtott népirtásnak tekintve azt. Az elnök-asszony újfent köszönetet mondott a parlamenti képviselőknek az emberség eme önkéntes megnyilvánulásáért és a múlt század közepén óriási veszteségeket szenvedett ukrán nép iránt tanúsított civil szolidaritásért. Ezt követően Jaroszláva asszony magához intette Szabó Mártont, a vasárnapi iskola tanulóját, akit arra kért, hogy őrizze a lángot a szobor talapzatánál mindaddig, amíg meg nem érkeznek az egyes települések ukrán önkormányzatainak vezetői és meggyújtják azokat a gyertyákat, amelyeket magukkal visznek városukba. Hartyányi Jaroszláva elmondta az egybegyűlteknek, hogy Szabó Márton dédnagymamája Ukrajnában élte meg az éhínséget, és 1932-33-ban négy gyermekét veszítette el.
A lángot ezután átvitték Budáról Pestre, a Duna bal partjára, oda, ahol a Magyar Köztársaság Parlamentjének méltóságteljes épülete áll. Az előzetesen egyeztetett program szerint a Parlamentben Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke helyezte el a fáklyát. „A magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat előttem szóló elnök-asszonya két dátumot említett. Az első az ukrán nemzet szörnyű tragédiájának 75. évfordulója. 75 esztendővel ezelőtt milliók haltak meg, 75 esztendővel ezelőtt naponta 26 ezer felnőtt és gyermek vesztette életét értelmetlenül… A XXI. században kötelességünk kimondani: nincs olyan eszme, érdek és cél, amely megparancsolhatná az embereknek, hogyan éljenek és hogyan érjen véget az életük, amelyek megnyomoríthatnának emberi sorsokat és egész családokat. Büszke vagyok arra, hogy képviselőként és a parlament elnökeként, kollégáimmal egyetemben 5 esztendővel ezelőtt megtettük azt, amire a XXI. század kötelez bennünket, hogy nemcsak az időben, hanem a lelkünkben is képesek voltunk magunk mögött hagyni a XX. századot. Ami az emberi jogokat és az egyén életét illeti, tudnunk kell, hogy ezek a kategóriák megkérdőjelezhetetlenek. Figyelmeztetnünk kell nemcsak a most élő, hanem az utánunk jövő nemzedékeket is, hogy ez nem ismétlődhet meg… Ez a gyertyaláng, amely a világ sok országát megjárta, emlékezteti, s egyben óvja is a következő nemzedékeket. Tisztelt Nagykövet Úr, Elnök-asszony, képviselő kollégák, nemcsak az ukrajnai éhínség 75. évfordulójára, hanem az ukrán nemzet tragédiáját elismerő parlamenti határozat 5. évfordulójára is emlékezünk most”. Később, magyar újságírók kérdéseire válaszolva Szili Katalin elmondta, hogy mostanság egyre többen szereznek tudomást az ukrajnai éhínségről, ennek ellenére a világot tájékoztatni kell a tragédiáról, és arról, hogy 75 esztendővel ezelőtt olyan politikai döntés született, amely 8 millió ember halálához vezetett, ebből legalább 3 millió volt a gyermek.

A Kiolthatatlan láng még ezen a napon „látogatást tett” a Terror Háza Múzeumban. Dmitro Tkacs kifejtette: tekintettel ara, hogy ebben a múzeumban naponta rengeteg látogató fordul meg, tájékoztatni kell őket arról a szörnyű tragédiáról, amelyet az ukrán nemzet élt át háromnegyed évszázaddal ezelőtt, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló. A nagykövet az anyaország nevében hálás köszönetet mondott azoknak a magyar politikusoknak és értelmiségieknek, akik hozzájárultak az ukrajnai éhínség megismertetéséhez. Hartyányi Jaroszláva röviden tájékoztatta az egybegyűlteket a Kiolthatatlan láng hosszú, világ körüli útjáról, és elmondta, hogy Magyarországról Görögországba, az ottani ukrán közösséghez távozik a láng. Az elnök-asszony hozzátette: ez a fáklya a jelképe annak is, hogy az ukrán nemzet sohasem békélt meg azzal, hogy nemcsak szellemében, hanem fizikai valójában is meg akarták semmisíteni. Kifejtette, hogy egyetlen rendszernek vagy politikai hatalomnak sem áll jogában veszélyeztetni az emberek életét és szabadságát, gátolni a szabad munkavégzést és alkotást. Jaroszláva asszony elmondta azoknak, akik csak most kezdenek ismerkedni a Magyarországon élő ukrán közösség közéleti tevékenységével, hogy 5 esztendővel ezelőtt tudományos tanácskozást szerveztek az ukrajnai éhínségről. Az itt élő ukránok elérték az is, hogy a magyar Országgyűlés határozatban foglaljon állást az éhínségről, és a magyar sajtónak köszönhetően a fogalom ukrán megfelelője, a „holodomor” mára polgárjogot nyert a magyar sajtónyelvben, így járulva hozzá ahhoz, hogy a magyar emberek megismerjék a szomszéd országban 75 évvel ezelőtt történteket.
Válaszbeszédében Stark Tamás történész, akinek egyebek mellett az ukrajnai éhínséggel összefüggő események kutatása is a szakterülete, összefoglalta a Terror Háza Múzeum rövid történetét. Elmondta, hogy először a magyar nyilasok vertek tanyát az épületben, a háború után pedig a magyar kommunista rezsim titkosszolgálata. A rendszerváltást követően olyan múzeummá alakították, amely bemutatja a XX. századi diktatúrák bűntetteit, és a maga nemében egyedülálló a világon. Stark Tamás elmondta, hogy a múzeum állandó kiállítása emléket állít a kommunizmus és a nácizmus áldozatainak, s nemcsak a magyaroknak, hanem más nemzetek – köztük az ukrán – fiainak és lányainak. A múzeum kiállításai, konferenciái, filmvetítései és egyéb rendezvényei arról győzik meg a látogatókat, hogy a történelmet mindig a győztesek írják – fejtette ki a történész. Éppen ezért kell törekedni az igazság kimondására, bárhogyan is igyekeznek a hatalom birtokosai elrejteni vagy megsemmisíteni a gaztetteket igazoló bizonyítékokat, s erre tág lehetőséget nyújt ez a múzeum.

Tudósítónktól